2009. szeptember 5., szombat

Személyes élmény II. - A nyolc mesterlövész

Jó darabig egy Nikto volt gyűjteményem első és egyetlen darabja. Máig sem értem miért alakult így, de szinte egy kezemen meg tudom számolni azokat a barátaimat, akiknek voltak Star Wars figurái. Biztosan szerepet kap ebben az is, hogy akkoriban Gyöngyösön laktam és egy vidéki városba már nem kellő számban, vagy talán egyáltalán nem jutottak el az áhított figurák. Persze lehet, hogy kilenc-tíz évesen csupán nem voltam jókor jó helyen, nem láttam be a pult alá, annyi azonban biztos, hogy nem emlékszem olyan helyre, ahol lehetett volna eredeti figurákat kapni (még butikra sem).

Mivel figura nem volt, álmodozásban, nyálcsorgatásban éltük ki vágyainkat. Valahonnan kaptam egy amerikai katalógusból származó lapot, amin Star Wars játékok voltak (sajna ma már sehol sem találom ezt a kincset) illetve a meglévő Nikto hátlapom mellé kaptam egy Princess Leia Organa (in Combat Poncho) hátlapot az egyik osztálytársnőmtől - no ez nem Magyarországról származott, Angliából kapta e becses figurát. A képeket nézegetve azon fantáziáltunk, hogy ki-ki melyik figurát venné meg, mennyibe kerülhet a hátlapon vicsorgó Rancor, és hogy az amerikai katalógusban Vader vadászgépe a menőbb, vagy az X-Wing. Ha valamilyen csoda folytán a Magyar Televízió Kenner reklámokat is sugárzott volna, tutira minden reklámot reménykedve végigülünk, csak, hogy elcsípjünk egyet. A rideg valóság azonban az, hogy a reklámfilmeknek még a hírét sem hallottuk.

A balatoni vonaton ülve láttam meg a fényt az alagút végén. Balatonkilitiben találkoztam az unokatestvéremmel, aki lévén budapesti, elég szép kollekcióval rendelkezett a "jedi bábukból". Főhőse ugyan még neki sem volt, mivel ha jól tudom kizárólag az állami játékboltokból (Budapesten a Triál üzletekből, Siófokon az ottani játékboltból) vásároltak neki a szülei, de kollekciója láttán elakadt a lélegzetem. Az én árva Nikto-mmal szemben egy General Madine-t, B-Wing Pilot-ot, Prune Face-t, Biker Scout-ot, Rebel Soldier-t, Tusken Raider-t, Admiral Ackbar-t, AT-AT Commander-t, Bib Fortuna-t, Squid Head-et, Nien Nunb-ot és egy Emperor's Royal Guard-ot tudott felvonultatni.


Mondanom sem kell egyből megkérdeztem, hogy honnan vannak a figurák (kb. egy hete találkoztam vele több éves kihagyás után, amikor szóba jöttek a figurák elmesélte, hogy évekig kallódott a lakásukban egy bontatlan Squid Head, de már nem tudja merre lehet). Nagy örömömre a Tusken Raider és az Emperor's Royal Guard helybéli volt, és a siófoki játékbolt polcán számos társuk várta új gazdáját. A szűkös anyagi keretek miatt természetesen csak egyet-egyet kaphattam, de már ezzel is háromszorosára növekedett a gyűjteményem.

Bár remekül éreztem magamat a Balatonnál, a két hétnyi szakadatlan "jedi bábúzás" és strandolás ellenére alig vártam, hogy Budapestre érjünk. Bevallom, nem a Főváros építészeti remekművei, hanem a bennük megbúvó Triál boltok csigázták fel fantáziámat, valamint az a könnyelmű ígéret, amit a szüleim tettek a figuravásárlással kapcsolatban.


Emlékeim szerint az Astoria közelében rohamoztuk meg valamelyik játékboltot én több, a szüleim kevesebb lelkesedéssel. Nem emlékszem már a teljes kínálatra. Annyi bizonyos, hogy egy 9D9, egy Rebel Soldier, egy Imperial Commander (neki még nagy szerepe lesz a jövőt illetően - de erről legközelebb) és gyermekkori személyes avatarom az AT-ST Driver boldog tulajdonosaként hagytam el a boltot.

A nyolcadik figurámat, egy Squid Head-et az unokatestvéremék hozták ajándékba télen, amikor a Mátrába jöttek síelni (megfordult a fejemben, hogy nem-e ez lenne az a bontatlan figura, ami sokáig kallódott náluk). Ő volt gyermekkorom utolsó bontatlan figurája. Hüpp-hüpp...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése