Bunda" becenevű - nevének eredete gyermekkori NFL dzsekijének méretére vezethető vissza - gyűjtőtársunk bemutatkozását nagy örömmel közölöm: "Réges rég… 1984-ben, amikor Magyarországon csak két tv csatorna volt, de hétfőnként csend honolt az otthonokban, mert ők sem sugároztak műsort, hogy több gyerek születhessen. Amikor még nem szakította meg félórás reklám blokk a műsorokat és a "Ludas Matyi" egész estés szuperprodukciónak számított, a tévésorozatról pedig a "Tenkes kapitánya" jutott eszünkbe, egy nemesebb korban (nem a politikára vonatkozik, hanem a fogyasztói társadalom túlzásaira - a szerk.), mikor agresszió és pusztítás helyett a "Lolka és Bolka", meg a "Futrinka utca meséi" hozták izgalomba a gyerekeket és csak ünnepnap akadt egy-egy "Tom & Jerry" epizód a "Szeszélyes évszakokban", nos ilyen ínséges időkben karácsony második napján közkívánatra bemutatták a „Csillagok háborúja” című filmet. Aki akkoriban tűkön ült a tévé előtt a távolba úszó sárga betűkre várva (video nem lévén, az egyik barátom mikrofonnal felvette az egész filmet, micsoda kincsnek számítottak a kazetták, a lakótelepi szomszédok is imádták, főleg a szemétzúzós részt, többször is gratuláltak a szüleimnek a fiukhoz - a szerk.) biztosan megérti, hogy mit jelent még 25 évvel később is, ha az ember kézbe veheti a messzi-messzi galaxis egy-egy megfogható darabját, mondjuk egy vintage Star Wars figurát. A történetem azonban nem itt kezdődött.Mire a tévébe került a „Csillagok háborúja”, addigra a mozik már bemutatták a teljes trilógiát. Hétéves koromban lehetett, hogy a kelenföldi „Olimpia” mozi első sorának széléről elgémberedett nyakkal és tátott szájjal izgultam végig a „Jedi visszatért”. A mozifilm gyermekként magával ragadta a fantáziámat és felnőttként sem engedett el bűvköréből, nem láttam még hozzá foghatót! Az új trilógia, az a harminc feletti rajongótárs vesse rám az első követ, aki a lelke mélyén nem érez valami hasonlót, nem képes megdobogtatni a szívemet (igen, én is megértem a „Jar Jar Binks Must Die ” mozgalmat – a szerk.). A klasszikus filmeket a mai napig nagy élvezettel nézem, sőt mondhatom, inkább tanulmányozom, mintsem nézem, sokszor előre mondva a szöveget.
Ami a gyűjtőszenvedélyem gyökereit illeti, másodikos lehettem, amikor valamelyik osztálytársamnál láttam Star Wars figurákat, azonnal tudtam, hogy nem élet az élet "dzsedi bábuk" nélkül. Öcsémmel addig rágtuk az apánk fülét, nagy szorgalommal borzoltuk az idegeit, míg végül beadta a derekát és az egyik nap meglepett minket. Annyira odavoltam a figurákért, hogy a kartonokat mindenfelé, még oda is, ahová az Uralkodó is gyalog jár, magammal cipeltem és ha csak tehettem arról álmodoztam, hogy mindegyik figura az enyém lesz egyszer. Már a harmadik X-et taposom és lassan apa leszek, de eleddig nem teljesült maradéktalanul az álmom, bár már nagyon közel járok hozzá.
Ó atyám! Az utolsó tizenhét figura korában éltünk. Ha visszagondolok, hogy milyen figurákat hozott haza apám, könny szökik a szembe. Mi mást is kaphattam volna, mint ami kapható volt. Magaménak tudhattam a bontatlan EV-9D9-et, Battle Poncho-s Luke-ot és még kimondani is alig merem... Yak Face-t, bontatlanul.
Nos, akkor talán nyugodtan ülhetek a babérjaimon, mert már a Yak Face is megvan? Sajnos nem. A homokozóban ellopták, az akkor még "lópofájúnak" nevezett figurát (furcsa ízlése volt a tolvajnak, vagy már annyira előrelátó volt, hogy tudta micsoda ritkaság hever a kislapát mellet, vagy csak rokonszenves volt neki a rá hasonlító figura - a szerk.).
Áhá, már a többi is nagy könnyebbség, ha megmaradt gyerekkoromból. Ki kell ábrándítanom mindenkit, az egyetlen figura, ami átvészelte a gyerekkoromat és máig megmaradt, egy Gamorrean Guard, azonban őt is úgy vásároltam vissza valamelyik meggondolatlan barter után (az az áldott jó szívem - a szerk.). De ez mind semmi! Máig tartó szégyenfoltja életemnek, hogy harmadikos koromban elcseréltem a gyűjteményemet az akkor menőnek számító új "kommandós figurákra". A GI Joe-k szépek voltak, jók voltak, de hiányzott mögülük a háttér, a Star Wars bizsergető érzése. Kis idő sem kellet és már anno megbántam, hogy elkótyavetyéltem a "jedi babákat".
Édesapám Őrmezőn a lakótelepi trafikban, vagy a Móriczon, az azóta már elbontott trafikok egyikében vette a figurákat. Én főleg az ebay-ről, a magyar árusoktól és néha más gyűjtőktől vagy egykori rajongóktól szerzem be gyűjteményem becses darabjait. Függőbben van pár ígéretem a közelebbi ismerőseimtől, hogy előtúrják a padláson, garázsban, pincében porosodó kacattá vált Star Wars játékaikat. Eredmény még nincs, de ami késik nem múlik (hajrá, imádom a kincsleletes sztorikat - a szerk.). Természetesen a gyűjtögetés során voltak jó és rossz élmények, nagy- és balfogások, sőt nagy balfogások is, de ezeken mindenki átesik. Most a bontott kollekciómat szeretném teljessé tenni, közülük négy figura (utolsó 17-es) hiányzik. A meglévő figuráim szép állapotúak, komplettek és már alig várják, hogy ha befejeződik a ház felújítása vitrinbe kerüljenek. Én is alig várom ezt a pillanatot, ha végre eljön, pezsgőt bontok és küldök pár képet a blogra a "srácokról" motivációként. Persze utána sem lesz vége."
Fényképek a gyűjteményről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése