Talán a kilencedik, de lehet, hogy a tizedik születésnapomra "meglepő" módon Star Wars figurákat kértem. Ekkor még sok igencsak nélkülözhetetlen darab hiányzott a kollekciómból - példának okáért egyetlen nevesebb karakter sem volt a birtokomban, hovatovább, az országos kínálat satnyaságát tekintve egyáltalán nem voltam képben. Így szülinapról lévén szó, nem csoda, ha nagy várakozással tekintettem az ünnep elé...
Gyűjteményem jövőjét a Fővárosban élő nagynéném kezébe tették le a szüleim, akit inkább a logisztikai megfontolások, mintsem a Star Wars terén tanúsított szakértelme tette érdemessé erre a rendkívül fontos szerepre. Ő annak rendje s módja szerint, szóról szóra eleget is tett a megbízatásnak: beszerezte a figurákat.
A születésnapi buli előtt türelmetlenül rácsörögtem a nagymamámékra (érdekesség: az egész házban csak a nagyszüleimnek volt akkoriban telefonja, ők is egy örökkévalóságig vártak rá). A sors szeszélyéből a szomszéd gyerek vette fel, aki szintén hivatalos volt a buliba és a nagymamáméknál várta, hogy a nagyszüleimmel és a nagynénémmel együtt átsétáljon hozzánk. Megbízható "ügynököm" jelentette: több Star Wars figura érkezése is várható. Enyém a világ!
Egy örökkévalóságnak tűnő várakozás után végül csengettek. A vendégek az előszobában ünnepélyes mosollyal bújtak ki a cipőjükből. Én is velük mosolyogtam, kicsit mohón, kicsit türelmetlenül, miközben egy kutászdroid kérlelhetetlenségével fürkésztem a nejlonzacskókat. Biza, sok szatyrot szkenneltem végig, mígnem egyikük sejtetni engedte pünkösdi királyságom végét: furcsa egyszínű hátlapok derengtek át a fehér műanyagon. Tudtam, hogy ez itt a vég. Magyar figurák. Neeeeeeem.
Bontatlan magyar bootleg Darth Vader, Boba Fett, Luke, Han Solo, Csubakka és Wicket... Azt hiszem nem lesz többet olyan gazdag "sztárvárszos" születésnapom, amikor ezek a figurák ismét így együtt és főleg bontatlanul az ajándékaim között lesznek (akinek van pár felesleges, az igazán meglephetne vele ;P), akkor azonban életem egyik legnagyobb csalódása volt kezemben tartani az őket rejtő karton kupacot.
Akinek még gyerekként volt dolga a magyar figurákkal, az tudhatja, hogy játékra nem igazán alkalmasak. Például a Wicket kivételével egyik sem állt meg huzamosabb ideig a saját lábán, az ewokom is csak azért, mert tömzsi lábaiból az egyik már gyárilag hozzá volt ragasztva a törzséhez, így nem tudott kibicsaklani. A lötyögés mellé ráadásként úgy törtek, mint Samuel L. Jackson a "Sebezhetetlenben" ("Unbreakable" - azaz törhetetlen, megtörhetetlen az eredeti címe). Nagy szerencséjének és tömör testalkatának köszönhetően a hamisítványok közül csak a bicebóca kismackó vészelte át a játéknyúzónak távolról sem tekinthető gyermekkoromat - míg az eredeti figurák egytől-egyig, nagyrészt eredeti fegyvereikkel egyetemben, megmaradhattak az utókornak.
A gyerekkori Star Wars figura gyűjteményem utoljára az egyik barátom jóvoltából gyarapodhatott, aki kinővén a gyermekkorból hajlandó volt egy csere keretében pár dekadens nyugati újságért megválni Bib Fortunától és egy Snow Troopertől. Az Ugnaughtjához azonban legnagyobb sajnálatomra rendíthetetlenül ragaszkodott.
Teltek múltak az évek és egy jó darabig újabb Star Wars figurának a hírét sem hallottam, mígnem az egyik lakótelepi barátom nagy kincsekre lelt egy német bolhapiacon. Életemben először nála foghattam Star Wars járművet a kezembe, addig látni is csak külföldi áruházi katalógusokban, illetve "élőben" a BNV-n kívül a Váci utca közvetlen közelében egy "dollár bolt" kirakatában láttam (ez utóbbi esetben egy dobozos AT-ST-től gyökerezett földbe a lábam). Szóval ő volt az első ismerősöm, aki elmondhatta magáról, hogy egy TIE Fighter boldog tulajdonosa (pár hete ezt már én is büszkén kijelenthetem, sőt nekem a doboza is megvan és mindössze huszonegynéhány évet kellett rá várnom), a CAP-2 és a Desert Sail Skiff csak hab volt a tortán. Ezekkel a járművekkel ért véget a "dzsedibábúzós" korszak. A figuráim költözés miatt felkerültek a nagymamámék padlásra, ahol több, mint tíz évet húztak le egy cipős dobozban.
A vintage figurák reneszánszát, úgy öt évvel ezelőtt, az internet és a véletlen hozta el számomra. A fórumokat böngészve rátaláltam egy bontott Imperial Commander-re, egy hasonló gyerekkoromban rejtélyes körülmények között eltűnt. Mivel otthon sokat hallgattam anno, hogy mi is történhetett a figurámmal, elhatároztam: megveszem és közlöm, durván húsz év elteltével megkerült, lezárhatjuk az aktát.
Az akta végül nem lezárásra került, hanem szép lassan gyarapodásnak indult. Amint kezembe vettem az ismerős figurát, nyomban eszembe jutottak a gyermekkori élmények, sőt, nem csak eszembe jutottak, hanem egyenesen úrrá lett rajtam az a gyermeki öröm, amit egykor a Star Wars és nem utolsó sorban a vintage figurák váltottak ki, és amit szerintem így vagy úgy, de a saját módján mindenkinek ismét át kellene élnie (na jó, az egykori Technokol rajongók ne tegyék).
Elindultam a lejtőn. A megvásárolt birodalmi parancsnoknak nem volt fegyvere, vettem hát egy, ma már kimondani is szégyenlem: repro "sztormtrúper blasztert". Pár nap múlva beújítottam egy vintage Vader-t, ezzel megszerezve gyűjteményem számára az első nevesebb szereplőt. A lejtő egyre meredekebbé vált, elhatároztam, mivel már megengedhetem magamnak, bizony az összes figura a gyűjteményembe kerül egyszer.
Nem volt nehéz kitalálni a következő logikus lépést. Irány a padlás. Amikor végre eljutottam Gyöngyösre, némi keresgélés után sikeresen előbányásztam a régi figurákat, de balszerencsémre velük együtt a GI Joe-k is előkerültek. Elkövettem azt a hibát, hogy ezt követően erőimet szétforgácsolva mindent megvettem a vintage Star Wars-tól az újabb Star Wars játékokon át, egészen a GI Joe-kig, sőt még Gyűrűk Ura és Samurai Jack figurákból is bevásároltam. Mivel nem állítottam fel szigorú szabályokat már a kezdet kezdetén, rengeteg pénzt és helyet emésztett fel a gyűjtőszenvedély. Idővel fulladozni kezdtem.
Minden gyűjtő számára alapszabály, hogy a gyűjteménynek legyen koncepciója. Nem elég felhalmozni a lehető legtöbb tárgyat, hanem törekedni kell a teljesség valamilyen formájának elérésére. Például: ha a Ree-Yees variánsokat gyűjti össze valaki, akkor érthető, ha többet is megvásárol a lehető legjobb állapotú figurák közül, egyébként viszont nincs értelme kritika nélkül az összes utunkba kerülő Ree-Yees-t megkaparintani. Természetesen semmi és senki sem tiltja meg számunkra, hogy mindent összevásároljunk, de így előbb vagy utóbb elérjük képességeink határát és rá kell, hogy döbbenjünk, a gyűjteményünk még köszönőviszonyban sincs a ráfordított költségekkel és munkával. Való igaz, a szerzés öröme még ekkor is a miénk lehet, de mindenképpen hasznosabb és szerintem hosszú távon jóval nagyobb örömet okoz egy értékes gyűjteményt magunkénak tudni, még ha ez sokszor a szerzés öröméről való lemondással jár is. Erre a bölcsességre azonban csak a saját hibáimból tanulva jöttem rá...
A végső döntésben sokat segített, hogy a vintage Star Wars játékok megszerzése utánozhatatlan elégedettséggel, örömmel töltött el, míg a többi megszerzett tárgy inkább csak kipipálásra került a végtelenül hosszú listámon. Fáj beismerni, de a vintage gyűjteményem is hagy kívánnivalókat maga után. Ennek főként a fent említett érzelmi töltet az oka. Eleinte bármit megvettem ami hiányzott, tekintet nélkül az állapotára, sokszor azzal nyugtatva magamat, hogy majd több olcsó hibás darabból összerakok egy komplettet. Ez is járható út, és nekem sok örömet szerzett a bejárása, de anyagilag jóval kevésbé megterhelő és gyorsabb elsőre megvásárolni a komplett játékot. A fenti "amatőr" hozzáállás eredményeként sok felesleg halmozódott fel, például van két Barradám, viszont egyikük sem éri el a gyűjtői szintet (custom-ra, vagy diorámába azért alkalmasak lesznek), nem is beszélve a járművekről és alkatrészekről.
Legfájóbb pontom a helyhiány, ami dobozba zárja gyűjteményem darabjait. Mit nem adnék, ha lenne helye egy jókora vitrinnek, de sajnos ez csak távoli álom. Jelenleg egyenként zacskózva kartondobozokban pihennek a figurák, mint Drakula gróf (apropó Drakula - a vintage figurák, főleg a fehérek, legalább annyira érzékenyek a napsugarakra, mint a neves vérszopó). Amíg ez a sajnálatos állapot fennáll, addig sajnos rendkívül körülményes fényképeket készítenem róluk, de ami késik nem múlik.
Ami a gyűjteményem jelenlegi állapotát illeti: szinte minden loose figura megtalálható benne valamilyen állapotban, kivéve a Blue Snaggletooth-t, a zenészeket és párat az utolsó 17 figura közül, viszont kompletten és olyan állapotban (minimum C-8, de inkább C-9 körüli), amivel hosszú távon meg lennék elégedve szinte a teljes POTF sor vagyis az utolsó tizenhét figura és persze a Blue Snaggie zenészestül, meg még vagy nyolc "közönségesebb" figura hiányzik. Továbbá van pár bontatlan figurám, dobozos és loose playset-em, járművem, némi reklám anyagom, hátlapom, és nem utolsó sorban hamisítvány-bootleg figurám magyar és lengyel manufaktúrákból.
A jövőben szeretném a később jégcsákánnyal jutalmazott Lev Trockij által lefektetett permanens forradalom elméletét a gyűjtői tevékenységemre átkonvertálni. Tudom, hogy sosem leszek teljesen elégedett, mindig tovább kell lépni, meg kell szerezni egy jobb állapotban előkerült, vagy ritkább példányt, illetve el lehet indulni egy vagy több új szálon, mint a 12 inches vintage figurák, vagy éppen a Micro Collection és a Die Cast játékok. A méretarány változtatása nélkül is rengeteg gyűjteni valóm akad: variánsok, bontatlan játékok, a Droids, Ewoks sorozatok figurái, prototípusok (fő az önbizalom), de még a kisebb költséggel beszerezhető vagy elkészíthető custom vintage figurák felé is kacsingatok. Már látom, hogy nem a kihívások jelentik majd a szűk keresztmetszetet, a többi pedig rajtam áll. Yoda mester szavait tanulságként ide biggyesztem a végére: "Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!"
