2009. november 5., csütörtök

Gyűjtőtársak III. - Két "trilogós" figura 660 forintért? Köszönöm nem kérem. :)

Mindig örülök, ha újabb gyűjtőtársak bukkannak fel a blogon. Külön öröm, hogy új társunk izgalmas részletekkel szolgált az "aranykor" budapesti vintage figura kínálatáról, beszerzési forrásairól kialakított sajnos még távolról sem teljes képhez. Kedves olvasók, Brányi Péteré a szó:

„Nemsokára lesz egy jó film a tévében. Nézd meg!” - figyelmeztetett egy iskolatársam elsős koromban. Jól tettem, hogy hallgattam rá. Az a „jó film” bizony, a „Csillagok háborúja” volt - az MTV-ben(!). Mai napig tartó rajongás vette kezdetét azon az estén, ami kis idő múlva „A jedi visszatér” megnézésével folytatódhatott a Bethlen moziban. Ugyan, kit érdekelt gyerekként, hogy egy teljes rész kimaradt, csak szóljanak a lézerfegyverek.

Ha jól emlékszem, a mozi mellett, a mai István utcában, volt egy kis trafik, ahol lehetett magyar figurákat kapni -
manapság zöldségesnek álcázza magát. Azt konkrétan már nem tudom felidézni, hogy ebben a trafikban vettünk-e a "jó öreg" szétesős magyar utánzatokból, de az biztos, hogy a Fény utcai piacon, a Garay utcai szuvenírosnál és a városligeti bódéknál iszonyat mennyiséget vásároltunk belőlük.


Arra is teljesen biztosan emlékszem, hogy egy december 6-án,
bátyámmal együtt megkaptuk életünk első Vintage figuráját, ami nem volt más, mint a "trilogós" "Han Solo in Hoth Battle Gear". Karácsonyig váratott magára a többi, de ekkor már kettőt kaptunk fejenként. Minket abszolút nem zavart, hogy a trilogós hátlapok buborékai alól ritka-ronda lények: "Gamorrean Guard", "Nikto", "Klaatu", "Squid Head" vicsorognak ránk, de anyánkat nyugtalanította és saját elmondása szerint az egész vásárlás alatt azon töprengett, hogy nem fogunk-e ezektől a rondaságoktól a kályha mögé bújni ijedtünkben, nem lenne-e helyesebb a boltban hagyni eme csúfságokat.

Szerencsére nem maradtak ott, és naná, hogy nem bújtunk el sehová, hanem reggeltől estig a „sarlakkos részt” játszottuk, hiszen most már Jabba-őreink is voltak hozzá. Itt jegyezném meg, hogy mivel az őrök ebben az epizódban elég sok sérülést szenvedtek el, mi sem kíméltük az őket megtestesítő figurákat. Ősi munka - kitűnő munka, ezek a figurák még mindent kibírtak: a Klaatu egyszer vagy húsz métert zuhant egy erkélyről, de semmi baja sem lett és a többiekkel együtt ma is ereje teljében ácsorog a polcon.


Szerencsére egyikünk születésnapja éppen februárra esik, így nem sokkal karácsony után már jöhetett is a következő adag. Az eddigi duplázás szép szokását megtartva négy-négy figura került a birtokunkba (egyikünk születésnapjára a másikunk is kikövetelte ugyanazt az ajándékot). A szülinapra többek között megérkezett a trilogós "Prune Face", "Lando Calrissiannal", illetve az "Imperial TIE Fighter" pilótával karöltve. Ezek a szépségek
a csodálatos "Úttörő áruházból" jöttek, de sajnos egyre kevesebb követőjük akadt. Emlékeim szerint "Walrus Man", "Logray", "B-Wing Pilot", "8D8" került még hozzánk a későbbiekben, idővel azonban a forrás teljesen elapadt és világossá vált, hogy új lelőhelyeket kell (kellett volna) felfedezni a szüleinknek. Mi azért nem panaszkodtunk, játszottunk azzal, amink volt. (apám is mindig ezt javasolta, ha valamiért nyaggattam - a szerk.)

Ekkor történt valami nagyon különös. Talán az égiek is értesültek az "Úttörő áruház" fogyóban lévő "dzsedi" készletéről, mert óriási véletlenek folytán sikerült eljutnunk a vintage Kánaánba, a "jedibaba" gyűjtők Paradicsomába, a hatalmas kincseket rejtő Eldorádóba, magyarul egy olyan helyre, ahová a "jedi-figurára" sóvárgó gyerkőcök csak legszebb álmaikban juthattak el.
Átlagos nap volt egy átlagos iskolában, amikor a tanár néni egyszer csak közölte, hogy mindenki vegye a kabátját, orvoshoz megyünk a Nyár utcába.

Hosszú, tömött sorokban mentünk a Dohány utcán a körútig és hogy-hogy nem, volt az utcában egy kis trafik, melynek apró kirakatában egy magyar "Wicket" árválkodott. Alig hogy hazaértem, már rágtam is az otthoniak fülét, hogy „… nem is tudtam, hogy ezt az ewokot itthon meg lehet venni, vegyük meg, mert ilyenem még nincs, stb. , stb.”. Nagymamám persze nem bírta sokáig megindító szavaimat, így nem sokkal később már vitt is
minket a bátyámmal együtt Wicketre vadászni. Csak egy picinyke gond akadt: akkoriban pocsék helyismerettel rendelkeztem és mivel állandóan csak egy szőrös kis maci járt a fejemben, úgy elfelejtettem az utca nevét, mint a pinty.

Hosszadalmas, kétségbeesett keresgélés kezdődött a Rottenbiller, Dob, Wesselényi és a mai Király utca teljes hosszában, míg végül ezen utóbbi utcán végighaladva eljutottunk a Lövölde térig (és a sebek kezdenek felszakadni…).
Az utca és a tér találkozásánál hirtelen diadalmasan megálltunk, ugyanis egy kirakatban megpillantottuk, az ártatlan szemekkel éppen ránk bámuló "Teebo"-t.


Kit érdekelt ebben a percben, hogy ez itt nem a kis trafik, kirakatában a magyar Wickettel. Hezitálás nélkül mentünk is befelé. Talán, megkísérelni is felesleges leírnom a látványt, ami ott fogadott, de azért meg kell próbálom, hogy a kedves olvasó is a lehető legteljesebben átélhesse a pompázatos élményt: A pult üvege alatt tucatjával foglaltak helyet a figurák. A pult mögötti részen értelemszerűen a helyiség fala lett volna látható, de nem volt az, mert ha minimum száz bontatlan Vintage figura nem lógott rajta, akkor egy sem. Mire az ember eljutott arra a gondolatra, hogy Luke - már meg is látta a falon Luke-ot, ha arra gondolt, hogy Leia hercegnő, már meg is látta a falon és a pult alatt minimum kétféle változatban (és ha arra gondolt volna, hogy "Leia in Slave Girl Outfit" - a szerk.). Mi persze ewokok-ra gondoltunk, ennek megfelelően három másodpercnyi nézelődés után "Chief Chirpa"-ból, "Wicket"-ből, "Teebo"-ból is észrevettünk egy-egy példányt.

Én nyomban lecsaptam álmaim "Wicketjére", míg bátyám egy "Chief Chirpát" választott. A fellegekben jártunk! Valószínűleg addigi rövid életünk legszebb másodpercei peregtek...
De ahogy egy biztosnak tűnő győzelem a hosszabbításban kapott öngóllal elúszhat, úgy következett el gyermekkorunk legszörnyűbb pillanata (aztán "wickettelen" másodpercei, percei, órái, napjai). Bár a pult mögötti testes illető kérésünkre a pultra tette "Wicket"-et és a főnökét (mármint nem a saját főnökét persze, hanem az Ewok törzs főnökét), azonban ennél közelebb már nem kerültünk hozzájuk. Ami ezután következett, azt a gyenge idegrendszerűeknek nem ajánlom. Én is csak a párbeszédet idézném fel, azt, hogy milyen képet vágtunk szó le nem írhatja:

Nagymama - boldogan: „Ez a kettő lesz…”
Dagadt eladó - értetlenkedve: „Biztos csak ez a kettő?”
Nagymama - határozottan: „Igen.”
Dagadt eladó - flegmán: „330 forintok.”
Nagymama - rémülten: „Mármint a kettő?”
Dagadt eladó - mohón: „Nem, darabja.”
Nagymama - levegőért kapkodva: „660 két figuráért?”
Dagadt eladó - kárörömmel: „Így van.”
Nagymama - hősiesen: „Akkor köszönjük, nem kérjük…”

Ezzel ki is fordultunk a helyiségből, magunk mögött hagyva a figurák borította falat, pultot, kedvet, reményeket és a többit és a többit (no most megyek zokogok egy félórát a saját vállamon.).


Itt vagyok újra. Tehát ott hagytam abba, hogy a megszokott 99 forint helyett több, mint háromszorosát kérték volna el egy figuráért - kész rablásnak tűnt (igen, kész rablás, de ma már az ezerszeresét is kiadhatja rá a magunkfajta - a szerk.). Soha, még a bolt környékére sem
mentünk az elkövetkező időkben, így ma sem tudok róla semmi további részletet, csak annyit, hogy a helyén már egy közért üzemel (pedig igazán érdekelne, hogy valaki járt-e az üzletben rajtunk kívül, és ha járt, mivel gyarapította innen a gyűjteményét).

Visszagondolva, ez a bolt nyilván csak nagyot akart kaszálni az akkoriban dúló Jedi őrületen, ez akár érthető is lenne, de szerintem enyhén túlzásba esett az árakat illetően és bennünk gyerekekben így egy világ omlott össze. Azért különösen is sajnálom, hogy nem válhatott a Lövölde tér zarándokhelyünkké, mert már akkoriban is erősen vonzódtam, a magyar termékekkel ellentétben, igen változatos eredeti hátlapokhoz. A későbbiekben sajnos már nem sűrűn volt szerencsém a Kenner cég eme, számomra legalábbis mindenképpen, sokat érő kartonjaihoz.


Telt-múlt az idő és a "Jedi-láz" kezdett alábbhagyni - legalábbis ami a játékboltokat illeti. Anyánk ugyan mindent megpróbált, fáradhatatlanul érdeklődött, de majdnem mindenütt a szerencsétlen sorsú "8D8"-at tolták elé, mondván „ez az egy van”. Na mindegy, a hatodik 99 forintos "8D8" megvásárlása után, végre kaptunk némi kárpótlást az élettől a Lövölde téri sokkért.


Ismét elérkezett a karácsony és a legnagyobb meglepetésünkre mit bontottunk ki? Trilogós "Leia Organa in Hoth Outfit" kétszer, plusz egy-egy trilogós "R5-D4", illetve "C-3PO with Removable Limbs" volt az ajándék. Ráadásként egy új lelőhely címe a Kálvin téren.

Nemsokára már mentünk is a kis bódéhoz, amelyben egy ifjú hölgy ücsörgött. Szakadt az eső, de mit érdekelt ez minket, átázásunkért kárpótolt a termés: trilogós "Yak Face", "dzsedis" "IG-88," "empájörös" "Imperial Commander" és "Lobot" volt a végeredmény. Ha jól emlékszem minden figura 120 forintba került. Sajnos a Kálvin téri pályafutásunk nem tartott sokáig. A készlet elfogyott, utánpótlásnak csak magyar jött, abból meg már tele volt a padlás (a törött karok és a lábak pedig egyenesen halmokban álltak). Kedvelt bódénkkal egyébként csúnyán elbánt a sors: a tér átépítése miatt egyszerűen ledózerolták (az "ifjú" hölgy azért remélem idejében kijutott - a szerk.).



Mikor már azon kezdtünk tépelődni, hogy nekünk soha nem lesz meg a hátlapokon felsorolt 77 (sőt a két pacával együtt 79 vagy akár az USA-ban megjelent 92, vagy...) figura, deus ex machina-ként ismét valami hihetetlen következett be. A híradó a Petőfi Csarnokban lévő bolhapiacról tudósított és hirtelen milyen képet vágtak be? Az árus asztalán ott állt vagy egy tucatnyi vintage figura. Szinte feldöntöttük a tévét, akkorát ugrottunk.

A hétvégén természetesen már troliztunk is a Városligetbe.
Nem ragozom sokat: iszonyatosan megszedtük magunkat. Az otthoniak alig győzték pénzzel, de szerencsére a piacon a "100 -as darabja" szentírásnak számított (ó, bárcsak hatályba lépne ismét ez a szabály, no persze még az euro bevezetése előtt - a szerk.). Kucsmás „emberünk” lezseren az asztal alól pótolta vissza az eladott figurákat. Amikor visszanéztünk és láttuk, hogy újakat pakol ki, már mentünk is vissza hozzá egy újabb adagért.

Egy 18 év körüli fiú és az apja vagy 50 figurát tartott az asztalán, ám volt egy hatalmas zsákjuk is, tele további példányokkal és egy nagy rakás fegyverrel. Mókás visszagondolni, hogy mindig megfogadtuk a legközelebb fegyvert is viszünk, de végül állandóan elfelejtettük, holott az ingyen járt volna. Sajnos Jabbáról, akinek egy kerek ezres lett volna a vérdíja, még nekünk is le kellett mondanunk. Csodák-csodája, de szinte mindenkit sikerült anno begyűjtenünk.
Akárhogy is, azt azért sajnáltam, hogy a gyönyörű hátlapokról le kellett mondanunk. Sőt, a kétharmadukról azt sem tudtam, hogyan nézhetnek ki. Ami hátlapunk volt, azt gondosan őriztük, bár néhányat azért sikerült randán elszakítani a kibontáskor és a trilogós Nikto kartonja egyszerűen köddé vált (jé, ez nálam is így történt - a szerk.).

A "Jedi-láz" lassan bennünk is kezdett halványulni, a tanulmányainkkal kellett törődnünk a "Lázadás" ügye helyett, így több évig tartó bolhapiaci látogatásaink megszakadtak. Néha-néha még kilátogattunk, de a figurák is kezdtek el-eltünedezni (azért az "uborkaszezonban" is voltak sikerek az "A-Wing Pilot", az "Imperial Dignitary" és "Anakin" ekkor került bezsákolásra az utolsó vintage sorozatból). Egyszer sikerült még egy "Kenobi" és egy "Biker Scout" hátlapot is venni kemény 20 forintért. Aztán jött a "G. I. Joe"-őrület és a többi világi hívság...


Hosszú évek teltek el, amikor nagyjából másfél éve, ismét kimerészkedtünk a bolhapiacra néhány olcsó könyv beszerzése céljából. A fedett rész sarkában hirtelen "jedi-hátlapok" rontottak ránk a semmiből. Annyi év után végre megtudhattam, hogy néz ki az "Imperial Dignitary", a "Rebel Commander", "Ackbar admirális", a "Rancor Keeper", vagy "Bib Fortuna" kartonja ( persze-persze már régen utánanézhettem volna az Interneten, vagy valahol másutt, de mint mondtam a láz teljességgel kialudt bennem, így eddig a "támadásig" eszembe se jutottak az ismeretlen hátlapok). Ez volt az a pillanat, amikor újra feléledt bennem valami.


A gépezet beindult. Szereztünk egy rakás hátlapot. Majd néhány hiányzó figurát is. Végül egyre nagyobb vágyat éreztem a bontatlan figurák magamévá tételére. Most ott tartok, hogy van 27 bontatlan darabom, de ez a szám a közeljövőben biztosan nőni fog. A vintage-eken kívül van pár "SAGA 2"-es és "OTC"-s termékem is, a szebbek közül. Plusz a "Vintage Style"-ok is feltétlenül begyűjtendők. Az örök kedvenc azért az eredeti Vintage maradt, közülük is főleg a trilogós változat - a fentiekben leírtakra visszatekintve talán nem kell magyaráznom, hogy miért."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése