BÚÉK 2010!!!

Vintage élményekben és vadászszerencsében gazdag boldog új évet kívánok minden kedves Olvasómnak!

Gyűjtőtársak V. - Aki a fejvadászokra vadászik

Fábián Attila (Attahunter)

cikkíró, Vintage Star Wars specialista

Kedvenc film: „Star Wars összes” (de főleg a III. és V. epizódok), „Alien összes” (incl. AVP)

Kedvenc SW epizód: A Birodalom visszavág, A Jedi visszatér, A Sith-ek bosszúja

Kedvenc karakter: nehéz ügy… „Lord Verebes”, Boba Fett, Jabba the Hutt, Solo, IG-88 (s még SOKAN mások)

Kedvenc űrhajó: Imperial Star Destroyer Flagship: Executor , Slave-One, Sólyom

Kedvenc jármű: AT-AT, AT-ST, AT-RT, swoop

Kedvenc hobbik: Star Wars-ozás (Jedi BABÁZÁS), rajzolás, zenehallgatás, cikkírás

Kedvenc kaja: frutto de la mare, beefsteak, sült- és rántott csirkecomb salátákkal

Kedvenc Web-oldal: minden SW oldal, de különösen a csillagokhaboruja.com, JAWASHOP.hu, Szemétzúzó.blogspot.com és még sokan mások

Kedvenc figura-széria: mind az öt Vintage széria (SW, ESB, ROTJ, POTF, TRI), OTC, VOTC

Kedvenc figura: phhhh…..well: Ephant Mon; Hermi Odle, bounty hunters /fejvadászok/! ALL of them! (minden változatban, bustupokat is beleértve:-)

Kedvenc témák: nehéz…. Jabba palota, Mos Eisley Cantina, Hoth, fejvadászok

Város: Szeged  (Deeges rendszer)

Születési év: 1973 (4 évvel az első Halálcsillag megsemmisítése előtt)

E-mail cím: fabatka9@gmail.com

A Csillagok Háborúja világa kb. 24 éve folyamatosan vonzáskörében tart. Az elsõ, klasszikus film - a IV. epizód - többszörös megtekintése óta imádom ezt a világot fõhõseivel és fõképp látványvilágával együtt. Ebben a lelkesedésben persze volt némi alábbhagyás 1985 - a Jedi Visszatér hazai, szegedi elsõ vetítése - és 1997 - a Special Edition változatok bemutatása - között, hiszen ekkor sem figurákat nem lehetett kapni, sem újabb filmek nem születtek, de én regényekrõl sem tudok ebbõl az idõszakból.

A Star Wars-szal kapcsolatos emléktárgyak, különösen az action figurák igazán aktív gyûjtését 1997-ben, a special edition filmek mozibemutatója, illetve év végén egy bõ féléves amerikai, USA alabamai tartózkodás hatására kezdtem el. Elõtte, 1985 és '97 között mindössze 7 "Vintage" Kenner figurával "rendelkeztem", jórészt pocsék minõségben (mint arra késõbb rádöbbentem). Ezek a következõk voltak: Darth Vader, C-3PO, IG-88, Tie Fighter Pilot, Squid Head, Ree Yees és a Klaatu skiff guard. Kedvenceim voltak már akkor is a Jabba Palota figurák, mert a Jabbás 30 perc számomra messze a legjobb szakasza A Jedi Visszatér-nek (nomeg persze "Apa és fia párbaja" és a Sith Mester halála!). A Ree Yees és a Klaatu figurák szinte hibátlanul meg is maradtak majdnem mostanáig, fegyverrel, a többit - fájó szívvel bár - leselejteztem.

A másik kedvenc gyűjtési kategóriám a Birodalmi Erők gyűjtése. Darth Vader elmaradhatatlan, természetesen, jelenleg 14 igen jónak mondható változatát tudhatom magaménak. Darth Sidious/Emperor Palpatine, mint rejtett Fõgonosz úgyszintén 1-2 változatban szerepel, illetve a különbözõ birodalmi páncélokat és védõruhákat viselõ birodalmi katonák látványa - különösen nagyobb létszámban! - igen meggyõzõ tud lenni, hogy csak a legnagyobb favoritokat említsem: birodalmi homokgárdista, birodalmi rohamosztagos, AT-AT (négylábú lépegetõ, all-terrain armored transport) pilóta és parancsnok, valamint a Tie vadász pilóta és a császári testõr (royal guard).

Emellett harmadik kedvenc témám a tatuini Mos Eisley kikötõvároskájának híres-hírhedt "űrcsehója", a Cantina. Eme témából jelenleg valamennyi eddig kiadott figura megvan, jelenetszerûen berendezve, némelyik két példányban is, hogy bontatlan állapotban is meglegyen. Erre a témámra különösen büszke vagyok, a hivatalosan kiadott papírdiorámára helyeztem rá figuráimat, jelenetszerû elrendezésben. Párhuzamosan látható itt Luke "vitája" Ponda Babával és Dr, Evazannal, illetve Greedo "bájcsevegése" Solo kapitánnyal... e témából egyre több figura jelenik meg az utóbbi években – szerencsére – hiszen rajtam kívül még sok más rajongó nagy kedvence ez! Szinte mindből kettőt szereznék be, ha telne rá, hogy a diorámába is jusson, meg bontatlanul a falamra is. :- )

Végül, negyedik kedvenc témaköröm a fejvadászok - bounty hunters - gyűjtése. Persze ezek közül is kiemelt fontosságúak az Executor fedélzetén megjelenõ "TOP 6", azaz a legjobb fél tucat fejvadász akkoriban: Dengar a koréliai, IG-88, Bossk a trandoshi, 4-LOM (For Love Of Money), Zuckuss a gand és persze a legnagyobb "mester": BOBA FETT, (melynek jelenleg 15 különböző Vintage variánsával bírok, a lengyel bootlegeket nem számítva). Mellettük azonban a korábbi részek - kronológiailag! : ) - vadászait, illetve a Clone Wars kétezer éves fejvadászból lett szeparatista tábornokát, Durge-öt is beszereztem, beleértve a hírhedt Greedo-t, aki viszont átfedést jelent a Cantina-témával.

A gyűjtésről még annyit, hogy bár eme hobby igen költséges dolog, s sokan emiatt fölösleges pénzkidobásnak, avagy gyermekded botorságnak tartják, EGYIK ÁLLÍTÁS SEM IGAZ! Költséges, ez igaz, sõt helyigényes is, de nagyon maradandó látványt jelenthet egy jól elrendezett és karbantartott gyûjtemény - ami látszik is, és nemcsak kartondobozok mélyén kap helyet...

A szoba, akár a lakás, ház dísze lehet egy ilyen masszív kollekció, s ráadásul örök mementóként szolgál, hogy emléket állítson George Lucas immár teljes űreposzának!

Új képek:

2010. december 1.

Gyűjtőtársak IV. - A francia kapcsolat

Talán a legelső magyar Star Wars figura rajongót - evör, sikerült egy vásárlás során megismernem. Szerintem sokan már találkoztatok élőben, "real-life" is vele, vagy valamelyik volt figurájával. Fogadjátok "Arnold" bemutatkozását és izgalmas történetét, melyben  vintage figura hegyekről, bolhapiaci "üzérkedésről" valamint hatalmas vintage vadászatokról is szó esik:

"A „Csillagok háborúja” univerzummal elég sajátosan kezdődött a kapcsolatom. Már kisgyermekként ellenállhatatlanul vonzódtam az űrhajós dolgokhoz. Imádtam nézni a „Deltát” és minden olyan műsort, filmet, könyvet, képet, egyebet, amin az „űr” volt ábrázolva valamilyen formában. Ha minden igaz, néhány Alfa Holdbázis epizód (akkoriban mehetett a tévében) megtekintése volt számomra az addigi gyermekkori élmények csúcsa. Akkoriban még csak 4-5 éves lehettem, moziban még egyszer sem jártam, azonban egyszer anyukám mesélt nekem egy filmről, azért, mert ismerve a fiát úgy gondolta, hogy én valószínűleg imádnám és meg kellene néznem. Nagyon izgatott lettem. Bár a címét is említette, mégis valahogy hibásan rögzült: így sokáig azt hittem, hogy az a bizonyos film, amit mindenképpen látnom kellene az Egri Csillagok.

Akkoriban a nagypapámtól gyakran kaptam ajándékba francia „PIF” és német „Fix und Foxi” képregény-magazinokat. Már önmagában a képregény (még ha nem is volt magyarul) nagyon nagy dolognak számított anno. Emlékszem, hogy a Batthyányi téri HÉV megállónál, az aluljáróban mindig lehetett ilyesmit kapni. Szerettem ezeket a képregény-újságokat. Külön érdekességük az volt, hogy a lapok között néha játékhirdetések bújtak meg. Ez idő tájt érkezhetett a francia és német mozikba a „Birodalom visszavág”, így néhány féloldalas nagyságú hirdetésen csodás űrjárműveket és játék katonákat hirdettek a „L’Empire contre-attaque” illetve a „Das Imperium schlagt zurück” feliratok alatt. Volt köztük ezüstszínű, fekete, és tojásformájú robot, szőke fiú, valamiféle fura, lapított jármű (ma már a nevét is tudom: Snowspeeder), négyszárnyú repülőgép (X-Wing), egy méretes ufo (Falcon) - ha a nagypapámat megkérdeztem a Falconról, váltig állította: „Az ott bizony egy repülő csészealj” - és számtalan egyéb izgalmas valami. Fogalmam sem volt, mik ezek, de így ismeretlenül is nagyon tetszettek.

A teljesség kedvéért meg kell jegyeznem: volt néhány 12”-es Doll (baba) reklám is, de azok már kevésbé tetszettek. Voltaképpen elmondhatom magamról, hogy a szerelem nálam már nem első, hanem nulladik látásra lángra lobbant, a gyújtópont ugyebár nem lehetett a film, mivel azt akkor még nem is láttam, hanem maguk a figurák (fényképei) okozták vesztemet. Akár az is megtörténhet, hogy én vagyok Magyarország első Vintage Star Wars figura rajongója „evör”! :) Akit érdekel itt és itt megtalálja a régi reklámokat szépen sorban, képregényszerűen.


1981 végén, vagy ’82 elején egy nagy, több oldalas reklámanyagot adtak az egyik magazinhoz. Ki lehetett hajtogatni és csatajelenetet ábrázolt valami hómezőn. Nagyon, nagyon tetszett. Helyrehozhatatlan hibát követtem el, amikor lelkesen megmutattam az anyukámnak. Nagyon megtetszett neki  is a kép és elkérte tőlem, hogy kirakhassa a falra a munkahelyén. Odaadtam. Ez, mint később kiderült fatális hiba volt. Az okokat a bemutatkozásom végén bővebben kifejtem, addig is: ha valakinek van ilyen  (a lenti képen látható)  poszter és nem ragaszkodik hozzá minden áron, akkor keressen meg!!! Biztosan meg tudnunk állapodni!!!

Majd eljött az a nap is, amikor apukám elvitt a moziba és végre megnézhettem „a Filmet”! Hamar kiderült, hogy ez bizony nem az „Egri csillagok” (az biztos egy másik epizód lehet), hanem a „Csillagok háborúja”. Az érzést nem ecsetelném, átéltétek ti is. A film persze feliratos volt, így egy szót sem érthettem belőle - habár apukám az elején még fel-felolvasott - de szöveg nélkül is egy életre belém égett a pillanat, amikor bedübörgött a filmvászonra a csillagromboló.

Tulajdonképpen sokkos állapotba kerültem. Innentől kezdve csak ez a film járt az agyamban: szalagos magnóról ezerszer meg kellett hallgatni a film zenéjét (a szüleim felvették valami rádióműsorból), mint később kiderült, ez nem is az eredeti filmzene volt, hanem a Galactic Funk, vagy mi a fene a Meco-tól. Biztos ismeritek, van benne egy rész, amikor R2-D2 csipog meg lézerpisztollyal lövöldöznek – na az a rész volt a kedvencem.

Az élmény után az óvodában mindig „Csillagok háborújásat” kellett játszani, egyfolytában X-szárnyúakat rajzoltam, meg a többi ilyenkor szokásos dolog. Természetesen felértékelődtek számomra a hirtelen megelevenedett PIF-es reklámok is, mert ekkor már tudtam: ezek bizony a filmmel kapcsolatos játékokat ábrázolják! Te magasságos ég! Minden vágyam az lett, hogy ilyen játékaim, figuráim legyenek – még belegondolnom is rossz, milyen hosszú időnek kellett eltelnie, mire ez a vágyam valóra válhatott.

Majd elfeledtem, anyukámat természetesen azonnal utasítottam, hogy a néhány hete kölcsönkapott posztert rögvest szerezze vissza! Itt szereztem az első lesújtó tapasztalatomat: a posztert egy életre elveszítettem! A magyarázat annyi volt, hogy sajnos technokollal (!!!) lett felragasztva az öltöző falára, így végleg le kell mondanom a poszterről. Természetesen soha többé nem láttam viszont. A veszteség nagyságát egész pontosan csak felnőttként tudtam meg, de ezt mint már ígértem, majd a végén ecsetelem.

Természetesen bőszen ostromolni kezdtem a szüleimet, hogy én bizony ilyen figurákat akarok, de nagyon. Hiába… 1982-ben képtelenség lett volna Magyarországon ilyesmit beszerezni. Matchbox, LEGO, és egy-két nyalánkság ugyan akadt „nyugatról” a dollár-boltokban és a maszekoknál, de Star Wars figuráknak nyomuk sem volt. Így kényszerűségből maradtam az (egyre gyarapodó) hirdetéseknél, melyeket gyakorlatilag rongyosra nézegettem.

1984 - bemutatták a mozikban a „Jedi visszatért”. A rajongás az egész országban a tetőfokára hágott, de figura még mindig sehol. Legnagyobb örömömre az egyik PIF-ben legalább találtam egy kisméretű, hajtogathatós figurakatalógust. Azóta már minden gyűjtő láthatott ilyen kis alakú, néhány oldalas in-pack katalógust. Az enyém mondjuk éppen Meccano-s volt, hiszen francia gyerekeknek szánták. Arról a bizonyosról van szó, amelyikben a Rancor és Jabba is láthatóak. Azért emlékszem ennyire pontosan, mert még az iskolába is magammal vittem és szerencsétlenségemre sikerült órán a pad alatt átadni egy óvatlan osztálytársamnak, aki olyan ügyetlenül nézegette, hogy a tanárnő elkobozta és a szemem láttára darabokra tépte! Majd belehaltam! Kétségbeesetten érveltünk, hogy de hát az, az enyém és nem azé a másik fiúé, de mindhiába. Jogtalan, méltánytalan és rendkívül eltúlzott büntetés volt ez. Az összetépett papír fecnik a kukában landoltak. Az óra végén természetesen mindet egytől-egyig kibányásztam és igyekeztem otthon, celluxszal rekonstruálni az értékes kincset. Ekkor még nem tudtam, de az első „real-life”, „real-time” kapcsolatom a Kenner világgal már nagyon közel volt!

A játszótéren néhány ismeretlen gyerek játszott valami vacakkal. Nem volt valami nagy szám, még csak nem is figura, csak a beható kép és katalógusnézegetési tapasztalataimnak köszönhetően esett csak le nekem is a tantusz: „Nini, az ott egy ewok kőhajító!” Figura nélkül, csak a kis csiricsáré harci eszköz a két bogyóval, de akkor is végre megvolt a „first contact”! Nem sokkal később még nagyobb élményben volt részem, amikor az egyik osztálytársam behozta a suliba az egyetlen figuráját, egy Boba Fett-et, nem akármi, és néhány percre még a kezemben is tarthattam. Nem lehet szavakba önteni, amit akkor éreztem, de még szavak nélkül is a mai napig élesen él bennem minden pillanata.

Nem sokkal később anyukám mesélte, hogy a városban (talán a Triál kirakatában) látott hasonló játékokat. Faggatásomra elárulta: a katonák között ott állt egy kétlábú lépegető is a filmből. A szüleim minimális (vagy az alatti) szociális érzékenységről tesz tanúbizonyságot, hogy sem a kirakatot nem láthattam a saját szememmel, sem egy nyomorult figurát nem szállítottak le, hogy állításukat alátámasszák. Viszont öles legenda kerekedett a suliban az állítólagos kirakat létezéséről, helyéről és (elképzelt) látványáról. Ha már a legendáknál tartunk, állítólag az Ecseri úti metrómegállónál is volt egy lelőhely és bár mi akkoriban a környéken laktunk, a lelőhelyet sosem találtam meg, mindenesetre pár éve egy gyűjtő is megerősítette a teóriát – ezt csak, mint apró érdekességet szúrtam közbe.

1985 - valamelyik barátomtól kölcsönkaptam egy Bossk hátlapot. Egy teljes hétig nézegettem. Fogalmam sem volt, mi az a Chewbacca Bandolier Strap, de kit érdekeltek ilyen apróságok! Az első saját figurámat (ha rögtön nem is Kennert) ez évben kaptam, bizony három hosszú évet kellett várnom eddig a pillanatig. Emlékszem, az apukámmal kint voltunk a Lehel téri piacon, ahol egy trafikban magyar figurákat árultak. A magyar sor akkoriban jelenhetett meg, így a trafik kirakatában az első két kiadott magyar figura a Yoda és a Darth Vader egyik verziója volt kitéve (egyébként ezek még, ha lehet így mondani, a „minőségibb” figurák közé tartoztak, az igazi „fekete leves” csak később jött…). Tehát ott várt rám Yoda és Darth Vader és én picit szomorú voltam, nem csak azért mert már akkor beláttam, hogy ezek bizony iszonyat gagyik, hanem inkább azért, mert apukám azt mondta: csak egyet választhatok! Természetesen a sötét nagyúr mellett tettem le a voksomat.

Ezt követően szépen lassan csak-csak megkaptam a többi magyar figurát is, volt köztük „paraszt Luke”, „paraszt Leia”, „Snowtrooper”, „Chewbacca”, „Threepio”. Töredelmesen be kell vallanom, minden problémájuk ellenére elég jókat játszottam velük. Még akkor is, ha néhány játszótéri fiú kigúnyolt, mondván, hogy ezek nem is valódiak! De akkor a nagyszájúak mutassanak már nekem egy igazit is! Mindenki csak beszél róla, én egyenesen megveszek értük, de sehol semmi az árva Fetten és az ewok harci eszközön kívül? Hát hogy is van ez?

A nagy ínségben valahogy elérkezett 1985 Mikulása is! Ez egy duplán nagybetűs ünnepnek bizonyult számomra, hiszen megkaptam végre az első IGAZI dzsedibábumat! ROTJ hátlapos Biker Scout! Nos, ismét gyermekkorom egy sokkos pillanatához érkeztünk, erre is az életem végéig emlékezni fogok. A figurát kibontás után tulajdonképpen agyonjátszottam. Szanaszét csiszatolódott a festése és a végtagokat is a végletekig kikoptattam, annyira lelkes voltam. A hátlapját agyonnézegettem és minden beszerzendő figurát bekarikáztam rajta. Buta dolog volt, mert azon vettem észre magam, hogy szépen lassan az összes figurát bekereteztem. Sebaj, erre egy vastagabb filccel nekiálltam bekeretezni a „nagyon fontos megszerezni” kategóriájú figurákat. Amikor a kezembe került egy angol szótár, képes voltam a hátlap összes angol szavát(!!!) magyarra lefordítani, különös tekinttel a figurák nevére és a mellettük található extra elnevezésekre (például: Gown, Battle Gear, Outfit, Hammer, Walrus, Sensoroscope, Removable Limbs, Power Droid, Death Squad Commander stb…). Illő megjegyeznem, hogy a figurát akkori legjobb barátaim anyukájától kaptam. A két cimbi is nagy fannak számított már ekkor, ők fejenként egy-egy figurával gyarapodtak: R2-D2 (szenzoros) és a Rebel Soldier (Hoth Battle Gear) képében. Ez utóbbi azért került a birtokukba, mert tévesen azt hitték, hogy Luke Skywalker-hez van szerencséjük. Nagy ünnep volt ez a számunkra, közös élmény! Voltaképpen gyerekkorom egyetlen Mikulás eseményére sem vagyok már képes visszaemlékezni, ezt leszámítva.

Amint kiderítettük, a figuralelőhely a békásmegyeri lakótelepen volt. Anno két sportbolt is működött itt, sportszereket, Adidas csukákat és olyan nyugati édességeket, mint a Mars csoki, a dobozos kóla, valamint márkás játékokat árultak. Minket az utóbbi két témakör érdekelt. Az egyik boltban 100 forint volt a figurák darabja, a másikban érthetetlen módon 150-ért adták őket. Nagy buzgalmunkban elhatároztuk, mivel úgyis együtt szeretünk leginkább Star Wars-osat játszani, gyűjtsük hát együtt a figurákat! Egy héttel később fel is kerestük az üzletet, természetesen a százforintosat, ahol csodás látvány tárult elénk: egy stand up-ra, magyarul bemutató állványra voltak felfűzve a dobozos figurák sorai. Rengeteg! Remegett a kezem és a lábam. Melyiket is válasszam? Nem bírtam ellenállni a csábításnak, és megvettem a leginkább áhított darabot - én is vettem egy szenzoros Artut (püff neked, közös gyűjtés). A barátaim pedig, ha jól emlékszem egy Hoth Han Solot és egy Csubit választottak maguknak.

Végre, nekem is lettek eredeti figuráim otthon. Ugyan még csak a fent említett kettő darab, meg a vacak magyarok, amiket ekkor már egyenesen utáltam, de ha összejöttem a haverokkal, akkor már elképesztő mennyiségű: hat figuránk volt közösen! Az új Artumat annyit tapogattam, hogy a matricájáról hamar elkezdett lekopni a festék, ezért gondosan celluxszal tekertem körbe a további kopásokat megelőzendő - szépen nézett ki, pláne, amikor már sárgulni kezdett a cellux.

A közös gyűjtés vége az lett, hogy összesen körülbelül hatvan figurát tudtunk felvonultatni, így hatvanszor csaphatta meg az orrunkat az a legendásan finom, Kenner féle, frissen bontott figura-műanyag szag. Ezt az érzést sok mai gyűjtő csak mások elbeszéléseiből ismeri, hiszen manapság már igen drága úri huncutságnak számít hódolni a figura bontós-szaglászós hóbortnak. A hatvanból olyan 20-25 volt a saját tulajdonom. A Stormtrooper például csak nekik volt meg, de annyira szerettem, hogy néha kölcsönkaptam, hogy azzal aludhassak. A sajátok ezek lehettek: Hoth Luke, Skiff Lando, Boba Fett, C3PO, Hoth Leia, Ugnaught, IG-88 (főleg a 2 fegyver miatt esett rá a választás), A-Wing Pilot, Wicket, B-Wing Pilot, Bespin Luke, Nikto, Chief Chirpa, AT-AT Driver, Endor Han Solo, Barada, Imperial Dignitary, Yak Face, Nikto, Prune Face, és akik nem jutottak most eszembe.

Sajnos egy idő után kezdtek kifogyni az üzletek. A végén már csak Tri-Logos Yak Face és Imperial Dignitary volt kapható, de őket nem szerettük, mert nemigen látszódtak a filmben, és a Dignitary-val amúgy sem lehetett mit játszani. Azért ezekből is vettünk szükség törvényt bont alapon, fejenként rögtön két-két darabot. Jaj szegény fejünknek, fel is bontottuk őket. Figyelem, az üzletben ezekből még hegyekben álltak a készletek! Tudom, jobb bele sem gondolni… Ezután az egész befulladt.

Újpesten, az uszoda mellett egy trafikban, láttam még figurákat, 150-ért adták darabját. Innen lett meg a Threepio és a Bespin Han Solo, de aztán tényleg vége lett. Befejeződött a gyűjtés. Egy másik barátomtól még sikerült elkunyiznom egy Stormtrooper Luke hátlapot. A történetnek az a fő érdekessége: fogalmam sem volt róla, hogy ilyen figura egyáltalán létezik, pláne, mivel maga a figura még a saját hátlapján sem volt megemlítve! Sok évvel később láthattam csak a saját szememmel ezt a figurát.

Arra emlékszem még a vintage korszak végéről, amikor később Bécsbe mentünk a szülőkkel a kiváltott valutakeretből videót venni, az egyik műszaki áruházban egy nagy vödörnyi ROTJ Hammerheadet láttam. Ki tudja, hogyan kerülhettek oda a Gorenje hűtőszekrények mellé? Mindegy is, fillérekért adták őket. Csakhogy ekkor már nem érdekelt annyira a dolog, így nem is vettünk belőlük. Kár, tucatjával lehetett volna MOC Hammerhead-hez jutnom! Utólag visszagondolva az egész családi valutakeretet ezekbe a figurákba kellett volna befektetni.

Egy ideig még játszogattunk a figurákkal. Mondanom sem kell, lelkesen csereberéltük is őket, hiszen békáson azért jó néhány más gyerkőcnek is voltak Star Wars játékai. A G.I. Joe láz kitörése különösen jót tett a cserének! Az új kedvencek még profibbnak tűntek, csak persze közel sem volt meg az a feelingjük, mint a régi dzsedibábuknak.

Aztán hirtelen én is felnőttem. Apámmal kimentem a Petőfi Csarnok (PECSA) bolhapiacára, ahol ekkor már jó pár használt játékokkal kereskedő ember működött. Apám meg is jegyezte: „Na, itt eladhatod a megunt játékaidat!” Így is lett! Egy téli napon, reggel hétre kimentem, kipakoltam és 7 óra 10 perckor már meg is érkezett az a bizonyos kucsmás bácsi. Egyben megvette az összes figurámat. Azt hittem az évszázad biznisze volt ezeken ilyen gyorsan és ilyen ügyesen túladni. Darabjáért 60 forintot kaptam, ami egyben azért igencsak jól mutatott akkoriban (a’sszem 1987-et írhattunk), de abban a pillanatban meg is bántam a dolgot. Nem volt jó érzés elválni a kedevs figuráimtól. Pláne nem úgy, hogy addigi féltett kincseimet a kucsmás bácsi azon nyomban vitte is a saját asztalához, és egy részét beöntötte a nagy közösbe, míg másokat nyomban kitett a pultjára, de darabját már egy kerek százasért. Még utána is akartam kiabálni: „De hát az A-Wing Pilot fegyvere olyan pici, hogy így biztos el fog keveredni!” - de nem bírtam a torkomat szorító gombóctól.

Ez megint egy olyan momentum volt, amit örökre megjegyeztem, és tanultam belőle, hiszen legközelebb már én is csináltam egy saját játékpultot! A kucsmás bácsitól, illetve a sok egyéb eladott játék után kapott összeget befektettem! Törzsasztalom lett a bolhán. Meg sok haverom, akikkel korán reggel „lecápáztunk” mindenkit, pont úgy, ahogy a kucsmás bácsi egykor engemet! Rengeteg Star Wars és egyéb játékom volt készleten, adtam-vettem őket. Temérdek dzsedibábu ment át a kezem alatt, talán több száz is, és százával a medzsók, a Masters figurák, és az ekkor legmenőbbnek számító G.I. Joe-k. Ekkor került hozzám életemben először egy X-szárnyú is, amit hónapokig nem volt szívem értékesíteni, inkább hagytam a polcomon díszelegni. Aztán a dzsedibábu biznisz szépen lassan behalt, mivel lankadt az érdeklődés, hiszen ez már a 80-as évek vége volt.

Időközben megbarátkoztam a kucsmás bácsival, meg a fiával. Náluk még megcsodálhattam egy vintage Anakin-t, amit, akárcsak ők, ott kint láttam először életemben. Végre lettek egyéb Star Wars járműveim is, de ezeket már csak árunak tekintettem. Árunak, amelyeket ráadásul egyre nehezebb eladni, mert mindenki G.I. Joe-t akart. Ekkoriban 100 forintért ment a bontott dzsedi, dobozzal, bontatlanul csillagászati áron: 150-ért is lehetett adni őket, de a dzsókat 200-ért elkapkodták. A Masters figurákért fénykorukban akár 350-et is el lehetett kérni, de ez a mánia még hamarabb kifulladt. Az X-szárnyút az utolsók között sikerült eladnom, alig kaptam érte 1000 forintot, pedig csillivilli vintage X-Wing volt ám, hibátlan állapotban. Ha lehetne, ma már szívesen visszavásárolnám ennyiért.

Miután a dzsó is meg úgy „en bloc” minden a kifulladt a pecsában sajnos a szabadidőmmel együtt, ki is szálltam a bizniszből (1990-91 környékén).A piacos korszakban anyagilag nagyon el voltam eresztve és élveztem is. A figurák olcsón jöttek, picit drágábban mentek, mindenki jól járt, talán valaki közületek még vásárolt is nálam. Hát ennyi, jó kis időszak volt ám, bár jóformán semmi sem maradt, csak a megkeresett pénz, de az sem sokáig. A bolhás pénzből vettem egy számítógépet (AMIGA 500), meg menő ruhákat és elkezdtem érdeklődni a pop biznisz, valamint egyéb tinédzser kori feleslegesség (pl. a lányok) iránt. Igen, ekkor már középiskolás voltam, szóval tanulni is kellett néha.

Hosszú ínséges időszak következett. A Star Wars filmeket meg a témát ugyan továbbra is kedveltem, de a kilencvenes évek eleje nekem már inkább a Depeche Mode-ról szólt. Az évtized derekán kezdtem újra képbe kerülni, mivel hozzáláttam a Star Wars makettezéshez. Azután megalakult a Star Wars fan club a Pecsában, ahol ismét megismertem a gyűjtőszenvedélyt. Újra nekiálltam figurákat gyűjteni a feeling miatt.

Megvettem az összes kapható új kiadású figurát, meg amit tudtam vintage-ek közül is összeszedtem. Sok ismerőstől is elő-elő kerültek régi gyűjtemények a pincéből, amelyek szerencsére végül nálam landoltak. Az új figurák gyűjtését hamar elhagytam, mert beláttam, hogy ördögi kör, és ezután már csak a régi játékokra koncentráltam. Ez utóbbiakat ekkor már csak arany árban lehetett beszerezni. Nem értettem, mi lehet olyan érdekes és értékes a Yak Face-en, amikor nekünk abból anno gyerekkorunkban kettő is volt, meg még vagy egy tonnányi később a Pecsa bolhapiacán.

Ebben az időszakban tudatosult bennem: mi is az a Last 17, meg a többi érdekesség, kuriózum. Fátyolos szemmel nézegettem életem első Amanamanját, az első Poncho Luke-ot, General Lando-t és Stormtrooper Luke-ot. Ezek a figurák korábban nekem egyszerűen kimaradtak, így teljesen új információt jelentettek. Elkapott a gépszíj, újra élveztem a gyűjtést. Azonban a magyar viszonylatok között anyagilag ezt sem igen bírtam volna, ezért inkább kijárogattam külföldi börzékre, illetve ebay-ezni kezdtem.

Ma már ott tartok, hogy az összes figura megvan loose-ban, minimum C-9 állapotban. Néhány érdekes verzióm is van, kevéske bontatlan és pár jármű. A külföldi kapcsolatoknak hála, folyamatosan adok veszek figurákat, gépeket és akár komplett gyűjteményeket is. Nagyon sok magyar gyűjtőhöz is kerültek már tőlem származó darabok - ezen blog gazdáját is tranzakció kapcsán ismertem meg.

Úgy van ez, hogy miután meglett mindenem, hiányzani kezdett a vadászat élménye. Folytatni akartam a „gyűjtögető életmódot”, életet akartam vinni a kollekciómba. Éppen ezért néha még arra is hajlandó vagyok vetemedni, hogy a saját gyűjteményemet megritkítom, így a hiány újra inspiráló hatása alatt izgalmasabbá válik a gyűjtés. A lécet az előzőnél mindig picit feljebb teszem. Nagyon élvezetes egy-egy nagyobb szállítmányból kitúrni a nekem tetsző darabokat, és ha végre találok olyat, ami szebb, mint az én meglévő példányaim, akkor az napokra boldoggá tesz. Kiváló érzés az is, amikor a „zsákmányaim” által egy másik ismerős gyűjtő kollekciója válik teljesebbé. Valahogy így sikerül ötvöznöm a jelenben a kora gyerekkori gyűjtés és a pecsás vad, figurabizniszes évek izgalamait.

Fenti okokból az elmúlt huszonegynéhány évben talán ezernél is több figura mehetett át a kezem alatt. Akinek vannak még hiányosságai a vintage gyűjteményében, az bátran keressen meg, hajlandó vagyok megválni a gyűjteményem szinte bármely tagjától, hiszen hamarosan úgyis érkezik egy újabb szállítmányom és talán az eladott figura is benne lesz, még szebb állapotban mint valaha!

Máig jó szívvel gondolok vissza a 80-as években látott PIF figuraképekre. Kedvenceim azóta is az akkor és ott látott figurák, főleg a Hoth téma. Ígértem, hogy a bemutatkozásom végén erre a PIF ügyre még visszatérek. Nagy szerencsémre jó néhány PIF és Fix und Foxi újság a mai napig a birtokomban maradt. Belőlük, ollóval kivágva ugyan, de számos figura reklám kép is valahogy megmaradt. Valamint, azóta sikerült néhány hiányzót is (újra) beszereznem - természetesen arany árban. Nem tudom, tudjátok-e, de ezek a reklámok voltak anno a legkreatívabb figurareklámok! Ezek nem csak az USA-ból átvett katalógus képecskék, hanem gyakran egyedi beállítású fényképek, sőt az egyik komplett képregényként is felfogható. Igazi unikum!

Ja igen, és végezetül az anyukám által „elherdált” poszterről is ejtek pár szót. 2006-ban az ebay-en véletlenül megláttam egy ugyanolyan poszter! (Feljebb ugye már mutattam egy képet is róla) Azt hittem, betojok! 26 éve nem láttam ezt a képet, de mint írtam az elején, a kép látványa kitörölhetetlenül, örökre bennem maradt és az ebay-en az első pillantásra felismertem.

Egy francia fiú árulta, indultam is a liciten, de irreális lett az árverés vége, pedig egy darabig tartottam a lépést, igaz hiába. Csak, hogy átérezzétek, egy pont ilyet ragasztott ki anno anyukám technokollal a falra! Tulajdonképpen gyűjteményem legelső darabja lehetne a gyűjteményem egyik legértékesebb és legritkább darabja egyben, és akkor az erkölcsi értékét, az érzelmi többletet, a poszter „mérföldkő” voltát még nem is számoltam.

Hobbimmal kapcsolatosan elkövethető legnagyobb hiba volt ezt a posztert így „elkótyavetyélni”. Időnként mai is járok arra, ahol anyám egykoron dolgozott. Nagy építkezések vannak ott, meg házbontások. Ösztönösen mindig nézem az összedőlt házak szerteszét heverő romjait, hátha köztük van az a darab fal a képpel, amire anyu anno felragasztotta ezt a posztert!

További apró érdekesség, hogy az ominózus árverést rendező francia fiúval is összebarátkoztam azóta, rengeteget leveleztünk, és Ő még egy könyvet is írt erről a témáról, a francia kiadású Miro Meccano figurákról és hátterükről. A könyvet el is küldte nekem dedikálva, méghozzá az említett poszter reprodukciójával együtt. Meg is mutatom akkor már, íme, itt bele is nézhettek: From Meccano to Tri-Logo. A „Testimonials”-ban van is tőlem egy bejegyzés. Hát, ettől a fickótól tudom, hogy az áhított poszterem egy iszonyatosan ritka dolog és nem sok maradt fent belőle. Ő általa vagyok ennyire kikupálva a szívemnek oly kedves, korabeli francia figurákat övező reklámhadjáratból, amely szikraként gyújtott tomboló lángra bennem anno valamit, amiről csak jóval később tudtam meg, hogy tulajdonképpen micsoda. De akkor nagyon…"

Brian's Thoughts avagy egy játékkereskedő diplomamunkája folytatásokban I.

Jelen sorozatban Brian Semmling diplomamunkáját fogom magyar nyelvre lefordítva közzétenni. A kiváló alapanyagért pár keresetlen szót írnék Brian-ről és a családi vállalkozásáról. Ő a Brian's Toys vezetője és gondolom egyben tulajdonosa is. A cég Star Wars és egyéb játékok  egybesült államokbeli és nemzetközi kereskedésével foglalkozik, amint azt bizonyára sokan már tudjátok. Én azon kívül, hogy már rendeltem tőle, főleg az aktuális árak belövésére szoktam használni az oldalát, igaz nem a legolcsóbb, de legalább biztos forrás.

Tanulmány a Star Wars játékgyűjtés történetéről, okairól, hatásairól és trendjeiről 

1. fejezet

Bevezetés az amerikai játékgyűjtés történetébe

Az egyiptomi és a görög sírokból, valamint a középkorból szintúgy, a mai napig is fennmaradtak játékok. Általánosan elfogadott, hogy játékok - amit gyermekek játszóeszközeként definiált a Webster's szótár - valamilyen formában minden ismertebb civilizációban léteztek. Habár, Louis Hertz: "A játékgyűjtő" című művében azon a véleményen van, hogy a tömeges értékesítés korát megelőzően készült játékok nem bizonyultak elég gyűjthetőnek. "Kicsi az érdeklődés a XIX. század előtti játékok gyűjtése iránt." Az amerikai játékgyűjtők szinte kizárólag az 1830 utáni játékok gyűjtésére fókuszáltak. Az 1920-30-as évekig nem vált közkeletű hobbivá a játékgyűjtés, ezt megelőzően a játékok gyűjtögetése kizárólag a megőrzés célját szolgálta. A gyarmati időkből származó és a "népművészeti" játékok bírtak a legnagyobb történelmi jelentőséggel, így a ők kerültek a legnagyobb valószínűséggel a gyűjteményekbe megőrzésre, mint történelmi ereklyék.

Az 1930-as évek játékgyűjtését főleg a játékvasutak és a perselyek uralták, köszönhetően azoknak a felnőtteknek akik gyermekként vasutakról álmodoztak, valamint az 1860-as évekből származó mechanikus  játékperselyek után sóvárgó gyermeklelkű bankároknak. A második világháború idején a fémhiány miatt,sok felnőtt kényszerült előásni saját régi játékait a gyermekei számára. Hertz szerint: "A háború után számos új gyűjtő jelent meg, a saját régi játékaik ismételt felfedezésétől ösztönözve, vagy felismerve a játékgyűjtők egyre növekvő körének érdeklődését... A háború befejezését követően pár éven belül láthatóan jól megalapozott hobbivá vált a játékgyűjtés."

Miért gyűjtenek az emberek játékokat? Hertz-re hivatkozva: "Az elsődleges oka bármiféle gyűjtői tevékenységnek egyszerűen az, hogy a érdekli őket a tárgy, és úgy érzik, hogy örömet és felüdülést lelnek a kérdéses dologgal kapcsolatos szabadidős tevékenység folytatásában." A továbbiakban kijelenti: "A legfejlettebb és legeredményesebb formájában több, mint mutatós dolgok öncélú felhalmozása, a  gyűjtemény tanulmányozása és minél alaposabb megismerése jelenti az igazi örömet. Hertz kutatásait a hatvanas években végezte, írása is ebből a korból származik, úttörőként szolgált a modern gyűjtők számára. Véleménye szerint a gyűjtésre érdemes játékok legalább pár évtizedesek kell, hogy legyenek. Idealistaként tekint az egyes gyűjtőkre, feltételezi, hogy mindenki arra törekszik, hogy az adott területen hozzájáruljon az ismeretanyag bővüléséhez. Más szavakkal a gyűjtők nem csupán gyűjtők, hanem kutatók is egyben. Ebben a korban  úgy tűnik, hogy a játékgyűjtés még sokkal inkább leszűkült egy komoly gyűjtői körre, akik rengeteg időt, pénzt és  fáradtságot tudtak a gyűjtői szenvedélyükre fordítani.

Manapság a játékgyűjtés könnyedebbé vált, és kevesebb elmélyülést igényel. Míg sok mai gyűjtő legalább annyira komolyan veszi a szenvedélyét, mint az '50-es évekbeli társai, mások már csupán a móka kedvéért szednek össze különféle dolgokat. A közvélemény is sokkal elfogadóbbá vált azok iránt, akik játékokat gyűjtenek. Ahelyett, hogy furcsának, vagy különcnek tekintenék a gyűjtőket, egyre inkább "trendinek" számít  ez az elfoglaltság. Ahogy James Opie megállapítja az 1990-ben írt "A huszadik századi játékok gyűjtői kalauza" című könyvében: "Az 1950-es évek óta a játékok gyűjtése, a különcségből egyszerre csak  divatossá vált, a mókus ösztön mindannyiunkban erős. A gyűjtés szórakoztató, akkor is ha a késztetés komoly akarati elhatározáson alapul, akkor is, ha alapos tanulmányok után egy koherens és teljes gyűjtemény áll össze, de még akkor is, ha csak szarka módjára ilyen-olyan érdekesnek tűnő dolgokat összehord az ember. Opie úgy véli, hogy a gyűjtés gyökerei a gyermekkorba nyúlnak vissza és az öröm érzetből táplálkoznak. Rámutat: habár a legtöbb gyűjtő nem befektetési céllal fog neki a gyűjtésnek, de az gyűjtemény árának várható emelkedése arra készteti őket, hogy pénzt fektessenek a gyűjtemény fejlesztésébe.

Hiszem, hogy mind Hertz, mind Opie egyaránt osztják azon véleményt, hogy a játékgyűjtés az általa okozott örömnek, élvezetnek, felüdülésnek és a stressz alól való felszabadításnak köszönheti létét. Bár Opie sokkal gondtalanabb, nosztalgikusabb állásponton van, míg Hertz inkább szakmai szemmel viszonyul a dolgokhoz. El kell ismerni, hogy a fentiek csupán két szakértő véleményét tükrözik, de a bizonyítékok egyértelműen arra utalnak, hogy a játékgyűjtés az 1960-as évektől drámai növekedésnek indult. Mivel sok gyűjtő nagyon komolyan veszi a tevékenységét, manapság már sokkal több információ áll rendelkezésre publikus formában. Sok technikai jellegű információ már napvilágra került. Egy mai gyűjtőnek nagyon sok munkát kell befektetni ahhoz, hogy újat tudjon mondani a közösségnek, hozzá tudjon tenni a kialakult tudáshalmazhoz. Az 1950-60-as években kevesebb gyűjtő volt, kevesebb kiadvánnyal és kevesebb szakértővel. Így egy tipikus mai gyűjtő egyre többet hagyatkozik a rendkívül specializálódott gyűjtői (kereskedő) magazinokra, web oldalakra, míg a korábbi gyűjtők csak saját tapasztalataikra és a hallomásokra hagyatkozhattak. A fent említett magazinok és web oldalak mára elképesztő mennyiségű tudást összegeztek a számtalan  különböző gyűjtőtől. A továbbiakban áttekintjük néhány, a játékgyűjtéstől távolabb álló, tudós elme véleményét.

1993 folyamán Jerry Herron egy szociológiai dolgozatában "Homer Simpson szemei, avagy a késői nosztalgia kultúrája" címmel leírja az amerikaiak nosztalgiához fűződő érzéseit. Megosztja velünk Frederic Jameson gondolatait: "Az amerikaiak kizárva érzik magukat a történelemből, ezért nosztalgikusan viszonyulnak a jelen újonnan elérhetetlenné vált dolgaihoz." A gondolatmenetet folytatva megállapítja, hogy a modern társadalomban rengeteg olyan játékot értékesítenek, amely már valamiképp ismert a gyermekek (vagy felnőttek) előtt. Konkrétan: sokan hajlamosabbak valamilyen film, filmsorozat, képregény, egyéb nyalánkság alapján megjelentetett dolgokat vásárolni, mert ezekhez valami többlet kapcsolható. Nosztalgikus érzés kapcsolható a múló pillanat megörökítésének megkísérlésére vásárolt emléktárgyhoz is. Az emléktárgy lehetővé teszi, hogy a gyűjtő még közvetlenebbül részesévé váljon a filmnek, történetnek, sorozatnak, ami a vásárlást motiválta.

A gyűjtés nem csak az egyének számára bír jelentőséggel, hanem társadalmi szinten is fontos lehet, mivel hozzájárul a közös múlt egy darabkájának megőrzéséhez. Chandra Mukerji az "American Journal of Sociology" hasábjain az alábbi kijelentést teszi: "Az árucikkek gyűjtése bírhat a legjelentősebb következményekkel  az anyagi kultúrára." Kifejti, hogy az összegyűjtött és gondosan megőrzött tárgyak érintetlenül rendelkezésre állnak majd a jövő generációi számára. Állítása szerint ezek a gyűjtői darabok hatással lesznek a jövő tervezőire és gondolkodóira, hiszen gyakran merítenek korábbi időszakokból azok az emberek, akik saját koruk dizájnjára, stílusára, fejlesztéseire döntő befolyással bírnak. A "gyűjtögetnivalók"  megőrzik koruk esszenciáját és közvetítik ezt a kortárs formatervek világa számára.             

Hertztől kezdve, Opien át, Herron-on és Mukerji-n keresztül számos különböző nézőpontot ismerhettünk meg a gyűjtésre vonatkozóan. A legtapasztaltabb játékgyűjtők azt állítják, hogy az emberek elsősorban az öröm kedvéért gyűjtenek - kapcsolatba hozva jelenlegi életüket a gyermekkoruk gondtalan világával, amiben  még a játékok jelentették életük és kikapcsolódásuk középpontját. A szociológusok kulturális szempontból már egy átfogóbb kontextusba helyezik a kérdést, megkísérelve annak magyarázatát, hogy miért kell gyűjtenünk és ez a tevékenység hogyan befolyásolhatja az eljövendő generációkat.

A Star Wars játékok gyűjtése talán egyesítheti magában a fent ismertetett, különböző nézőpontokat, és akár még új gondolatokkal és egyedi érvekkel is szolgálhat azzal kapcsolatban, hogy mitől váltak ezek a játékok olyan sikeressé és időtállóvá. Tulajdonképpen miért is gyűjt valaki Star Wars játékokat? Miként változott a játékgyűjtés a Star Wars játékok első, 1977-es megjelenése óta? Mi különbözteti meg a Star Wars játékok gyűjtését a többi  hasonló gyűjtögetéstől? A későbbiekben választ kapunk ezekre a kérdésekre.

Kusztomájzer III. - Népművészet

A most bemutatásra kerülő két figura már a képeken látható egyedi állapotban került a birtokomba. Valószínűsítem, hogy a "harci sérült" dresselia-i felderítő a gyermeki kreativitás terméke, míg Haamletnek a csavaros észjárású X-szárnyú pilótának gigaprotézisét a szülői javító kedv eredményezte. Ha valaki ráismer egykori játékára, kérem jelentkezzen!

 

 

Kusztomájzer II. - A birodalmi büszkeség napja

A lenti figura, bár leginkább csak az agyamentsége miatt nyerte el a tetszésemet, gondos munka eredménye.

A lázadó söpredéknek (Rebel Scum) elkeresztelt alkotás epoxigyanta egyedi övcsattal és precíz festéssel büszkélkedhet, látszik a ráfordított energia. Érdemes "Daniel" többi, kevésbé elborult színvilágú munkáját is megcsodálni, ugyan a Star Wars-hoz semmi közük sincsen, de sajátos a hangulatuk és jól látszik, mekkora változás érhető el egy kis kreativitással - doryphunk.blogspot.com.

Személyes élmény III. - Hamis a baba

Talán a kilencedik, de lehet, hogy a tizedik születésnapomra "meglepő" módon Star Wars figurákat kértem. Ekkor még sok igencsak nélkülözhetetlen darab hiányzott a kollekciómból - példának okáért egyetlen nevesebb karakter sem volt a birtokomban, hovatovább, az országos kínálat satnyaságát tekintve egyáltalán nem voltam képben. Így szülinapról lévén szó, nem csoda, ha nagy várakozással tekintettem az ünnep elé...

Gyűjteményem jövőjét a Fővárosban élő nagynéném kezébe tették le a szüleim, akit inkább a logisztikai megfontolások, mintsem a Star Wars terén tanúsított szakértelme tette érdemessé erre a rendkívül fontos szerepre. Ő annak rendje s módja szerint, szóról szóra eleget is tett a megbízatásnak: beszerezte a figurákat.
 
A születésnapi buli előtt türelmetlenül rácsörögtem a nagymamámékra (érdekesség: az egész házban csak a nagyszüleimnek volt akkoriban telefonja, ők is egy örökkévalóságig vártak rá). A sors szeszélyéből a szomszéd gyerek vette fel, aki szintén hivatalos volt a buliba és a nagymamáméknál várta, hogy a nagyszüleimmel és a nagynénémmel együtt átsétáljon hozzánk. Megbízható "ügynököm" jelentette: több Star Wars figura érkezése is várható. Enyém a világ!

Egy örökkévalóságnak tűnő várakozás után végül csengettek. A vendégek az előszobában ünnepélyes mosollyal bújtak ki a cipőjükből. Én is velük mosolyogtam, kicsit mohón, kicsit türelmetlenül, miközben egy kutászdroid kérlelhetetlenségével fürkésztem a nejlonzacskókat. Biza, sok szatyrot szkenneltem végig, mígnem egyikük sejtetni engedte pünkösdi királyságom végét: furcsa egyszínű hátlapok derengtek át a fehér műanyagon. Tudtam, hogy ez itt a vég. Magyar figurák. Neeeeeeem.

Bontatlan magyar bootleg Darth Vader, Boba Fett, Luke, Han Solo, Csubakka és Wicket... Azt hiszem nem lesz többet olyan gazdag "sztárvárszos" születésnapom, amikor ezek a figurák ismét így együtt és főleg bontatlanul az ajándékaim között lesznek (akinek van pár felesleges, az igazán meglephetne vele ;P), akkor azonban életem egyik legnagyobb csalódása volt kezemben tartani az őket rejtő karton kupacot.

Akinek még gyerekként volt dolga a magyar figurákkal, az tudhatja, hogy játékra nem igazán alkalmasak. Például a Wicket kivételével egyik sem állt meg huzamosabb ideig a saját lábán, az ewokom is csak azért, mert tömzsi lábaiból az egyik már gyárilag hozzá volt ragasztva a törzséhez, így nem tudott kibicsaklani. A lötyögés mellé ráadásként úgy törtek, mint Samuel L. Jackson a "Sebezhetetlenben" ("Unbreakable" - azaz törhetetlen, megtörhetetlen az eredeti címe). Nagy szerencséjének és tömör testalkatának köszönhetően a hamisítványok közül csak a bicebóca kismackó vészelte át a játéknyúzónak távolról sem tekinthető gyermekkoromat - míg az eredeti figurák egytől-egyig, nagyrészt eredeti fegyvereikkel egyetemben, megmaradhattak az utókornak.

A gyerekkori Star Wars figura gyűjteményem utoljára az egyik barátom jóvoltából gyarapodhatott, aki  kinővén a gyermekkorból hajlandó volt egy csere keretében pár dekadens nyugati újságért megválni Bib Fortunától és egy Snow Troopertől. Az Ugnaughtjához azonban legnagyobb sajnálatomra rendíthetetlenül ragaszkodott. 

Teltek múltak az évek és egy jó darabig újabb Star Wars figurának a hírét sem hallottam, mígnem az egyik lakótelepi barátom nagy kincsekre lelt egy német bolhapiacon. Életemben először nála foghattam Star Wars járművet a kezembe, addig látni is csak külföldi áruházi katalógusokban, illetve "élőben" a BNV-n kívül a  Váci utca közvetlen közelében egy "dollár bolt" kirakatában láttam (ez utóbbi esetben egy  dobozos AT-ST-től gyökerezett földbe a lábam). Szóval ő volt az első  ismerősöm, aki elmondhatta magáról, hogy egy TIE Fighter boldog tulajdonosa (pár hete ezt már én is büszkén kijelenthetem, sőt nekem a doboza is megvan és mindössze huszonegynéhány évet kellett rá várnom), a CAP-2 és a Desert Sail Skiff csak hab volt a tortán. Ezekkel a járművekkel ért véget a "dzsedibábúzós" korszak. A figuráim költözés miatt felkerültek a nagymamámék padlásra, ahol több, mint tíz évet húztak le egy cipős dobozban.

A vintage figurák reneszánszát, úgy öt évvel ezelőtt, az internet és a véletlen hozta el számomra. A fórumokat böngészve rátaláltam egy bontott Imperial Commander-re, egy hasonló gyerekkoromban rejtélyes körülmények között eltűnt. Mivel otthon sokat hallgattam anno, hogy mi is történhetett a figurámmal, elhatároztam: megveszem és közlöm, durván húsz év elteltével megkerült, lezárhatjuk az aktát.

Az akta végül nem lezárásra került, hanem szép lassan gyarapodásnak indult. Amint kezembe vettem az ismerős figurát, nyomban eszembe jutottak a gyermekkori élmények, sőt, nem csak eszembe jutottak, hanem egyenesen úrrá lett rajtam az a gyermeki öröm, amit egykor a Star Wars és nem utolsó sorban a vintage figurák váltottak ki, és amit szerintem  így vagy úgy, de a saját módján mindenkinek ismét át kellene élnie (na jó, az egykori Technokol rajongók ne tegyék).

Elindultam a lejtőn. A megvásárolt birodalmi parancsnoknak nem volt fegyvere, vettem hát egy, ma már kimondani is szégyenlem: repro "sztormtrúper blasztert". Pár nap múlva beújítottam egy vintage Vader-t, ezzel megszerezve  gyűjteményem számára az első nevesebb szereplőt. A lejtő egyre meredekebbé vált,  elhatároztam, mivel már megengedhetem magamnak, bizony az összes figura a gyűjteményembe kerül egyszer.

Nem volt nehéz kitalálni a következő logikus lépést. Irány a padlás. Amikor végre eljutottam Gyöngyösre, némi keresgélés után sikeresen előbányásztam a régi figurákat, de balszerencsémre velük együtt a GI Joe-k is előkerültek. Elkövettem azt a hibát, hogy ezt követően erőimet szétforgácsolva mindent megvettem a vintage Star Wars-tól az újabb Star Wars játékokon át, egészen a GI Joe-kig, sőt még  Gyűrűk Ura és Samurai Jack figurákból is bevásároltam. Mivel nem állítottam fel szigorú szabályokat már a kezdet kezdetén, rengeteg pénzt és helyet emésztett fel a gyűjtőszenvedély. Idővel fulladozni kezdtem.

Minden gyűjtő számára alapszabály, hogy a gyűjteménynek legyen koncepciója. Nem elég felhalmozni a lehető legtöbb tárgyat, hanem törekedni kell a teljesség valamilyen formájának elérésére. Például: ha a Ree-Yees variánsokat gyűjti össze valaki, akkor érthető, ha többet is megvásárol a lehető legjobb állapotú figurák közül, egyébként viszont nincs értelme kritika nélkül az összes utunkba kerülő Ree-Yees-t megkaparintani. Természetesen semmi és senki sem tiltja meg számunkra, hogy mindent összevásároljunk, de így előbb vagy utóbb elérjük képességeink határát és rá kell, hogy döbbenjünk, a gyűjteményünk még köszönőviszonyban sincs a ráfordított költségekkel és munkával. Való igaz, a szerzés öröme még ekkor is a miénk lehet, de mindenképpen hasznosabb és szerintem hosszú távon jóval nagyobb örömet okoz egy értékes gyűjteményt magunkénak tudni, még ha ez sokszor a szerzés öröméről való lemondással jár is. Erre a bölcsességre azonban csak a saját hibáimból tanulva jöttem rá...

A végső döntésben sokat segített, hogy a vintage Star Wars játékok megszerzése utánozhatatlan elégedettséggel, örömmel töltött el, míg a többi megszerzett tárgy inkább csak kipipálásra került a végtelenül hosszú listámon. Fáj beismerni, de a vintage gyűjteményem is hagy kívánnivalókat maga után. Ennek főként a fent említett érzelmi töltet az oka. Eleinte bármit megvettem ami hiányzott, tekintet nélkül az állapotára, sokszor azzal nyugtatva magamat, hogy majd több olcsó hibás darabból összerakok egy komplettet. Ez is járható út, és nekem sok örömet szerzett a bejárása, de anyagilag jóval kevésbé megterhelő és gyorsabb elsőre megvásárolni a komplett játékot. A fenti "amatőr" hozzáállás eredményeként sok felesleg halmozódott fel, például van két Barradám, viszont egyikük sem éri el a gyűjtői szintet (custom-ra, vagy diorámába azért alkalmasak lesznek), nem is beszélve a járművekről és alkatrészekről.

Legfájóbb pontom a helyhiány, ami dobozba zárja gyűjteményem darabjait. Mit nem adnék, ha lenne helye egy jókora vitrinnek, de sajnos ez csak távoli álom. Jelenleg egyenként zacskózva kartondobozokban pihennek a figurák, mint Drakula gróf (apropó Drakula - a vintage figurák, főleg a fehérek, legalább annyira érzékenyek a napsugarakra, mint a neves vérszopó). Amíg ez a sajnálatos állapot fennáll, addig sajnos rendkívül körülményes fényképeket készítenem róluk, de ami késik nem múlik.

Ami a gyűjteményem jelenlegi állapotát illeti: szinte minden loose figura megtalálható benne valamilyen állapotban, kivéve a Blue Snaggletooth-t, a zenészeket és párat az utolsó 17 figura közül, viszont  kompletten és olyan állapotban (minimum C-8, de inkább C-9 körüli), amivel hosszú távon meg lennék elégedve szinte a teljes POTF sor vagyis az utolsó tizenhét figura és persze a Blue Snaggie zenészestül, meg még vagy nyolc "közönségesebb" figura hiányzik. Továbbá van pár bontatlan figurám, dobozos és loose playset-em, járművem, némi reklám anyagom, hátlapom, és nem utolsó sorban hamisítvány-bootleg figurám magyar és lengyel manufaktúrákból.

A jövőben szeretném a később jégcsákánnyal jutalmazott  Lev Trockij által lefektetett permanens forradalom elméletét a gyűjtői tevékenységemre átkonvertálni. Tudom, hogy sosem leszek teljesen elégedett, mindig tovább kell lépni, meg kell szerezni egy jobb állapotban előkerült, vagy ritkább példányt, illetve el lehet indulni egy vagy több új szálon, mint a 12 inches vintage figurák, vagy éppen a Micro Collection és a Die Cast játékok. A méretarány változtatása nélkül is rengeteg gyűjteni valóm akad: variánsok, bontatlan  játékok, a Droids, Ewoks sorozatok figurái, prototípusok (fő az önbizalom), de még a kisebb költséggel beszerezhető vagy elkészíthető custom vintage figurák felé is kacsingatok. Már látom, hogy nem a kihívások jelentik majd a szűk keresztmetszetet, a többi pedig rajtam áll. Yoda mester szavait tanulságként ide biggyesztem a végére: "Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!"

Kusztomájzer I. - Ami azt illeti, nekem sem...

Ezt a figurát bárki el tudja készíteni, akinek van otthon egy felesleges aqualish-a, vagyis egy vintage Walrusman-ja, magyarul rozmárembere, aki hajlandó eljátszani Ponda Baba kellemetlen szerepét. Valódi kusztomájzer nem vállnál kitöri, hanem a történethez hűen könyöknél vágta volna el a karját, majd igényesen mágnessel rögzíti - lent a kéz hopp, fent a kéz hopp, ezt kapd ki spádés öregember! Ahhoz viszont már nőstényfarkas-kutyához illő (shewolf dog) bátorság kell, hogy fel is tegye az ebay-re custom levágott kezű Ponda Boba-ként...

 

Breaking News - Rakétakilövős Boba Fett 25 $-ért

Böngészgetés közben rábukkantam egy kihagyhatatlan ajánlatra: Rocket Fireing Boba Fett potom 25 $-ért az ebay-en. Csak növelte az ámulatomat, hogy pikk-pakk L és J szlottyos (slot, vagyis a rakétakilövő pöckét rejtő vájat) verzióban is beszerezhető. Aki nem tudná, ez az egyik legritkább kereskedelmi forgalomra szánt figura, de baleset-veszélyesség miatt betiltották. Azért a villámkezűeknek szólok, hogy nem kell mindjárt a Buy It Now-ra klikkelni, mivel "csak" egy hangulatos custom figuráról van szó.

Az igényes kivitelű figura törzse és rakétája ABS-ből, a fej és a végtagok PVC-ből készülnek, ugyanabban a színben és állítólag azonos anyagból, mint a méregdrága eredeti példányok. A rakétakilövő mechanizmust kis rugó működteti és két láb távolságra (ebbe bizony valakinek a szeme is bőven belefér - anno ezért került betiltásra a veszélyes fejvadász) képes ellőni az eredetivel megegyező szögletes kialakítású piros rakétát. A készítő a kis üregeket a talpakról, illetve a gyártó eredeti megjelölését korrekt módon lehagyta, így véletlenül sem lehet összekeverni a valódi prototípusokkal. Nem mintha sokakat fenyegetne ez a veszély. A zacskózott figura a Slave 1 helyett a mellette látható kis dobozban érkezik a megrendelőhöz, melyen udvarias figyelmeztetés árulkodik utasáról: "félelmetes bolygóközi fejvadász, veszélyt jelent a Lázadók Szövetségére, különösen Han Solo-ra!" Egy megfontolandó tanács is helyet kapott a gyártótól: "ne indítsd a lövedéket az arc felé!"

A Star Wars játékok minősítési rendszerei III. - UKG avagy Steve megmondja a tutit

Amikor először hallottam a UK Graders-ről azt gondoltam: na tessék már választhat is az ember, hogy a jenkik vagy a tomik nyúlják le. Azóta némiképp árnyaltabb kép alakult ki bennem a fizetős minősítési rendszerekről.

Megértettem, hogy adott körülmények között mindennek meglehet a maga haszna. Azt szintén be kellett ismernem, hogy bizony-bizony az én készülékemben, körülményeimben is van némi hiba és a szűkös anyagi lehetőségeim miatt, illetve mert nem tervezem eladni a gyűjteményemet érzem olyan távolinak magamtól az AFA vagy az UKG szolgáltatásait. Egy lényeges kérdésre azonban nem tudom a biztos választ: hányan lehetnek még így ezzel? Hányan vannak az AFA és hányan az UKG gyűjtők? Azt biztosan tudom, hogy ha ingyenes lenne a szolgáltatásuk, akkor élnék a lehetőséggel. Naná, ki nem?

Mi az az UKG? Ők a UK Graders - az Egyesült Királysági Minősítők, magyarán a brit AFA. Szervezetileg semmi köze sincs az UKG-nek az AFA-hoz, független vetélytársak, azonos szolgáltatást végző, de földrajzilag elkülönült vállalkozások. A cég Angliában a nottinghamshire-i Sutton-in-Ashfield városkában található. Egyébként pedig az interneten az alábbi linkről érhetőek el: UK Graders. A honlapjuk kellemesen egyszerű és áttekinthető felépítésű.

Kik állnak az UKG mögött? Steve Ward és Mark Ferris. Steve saját elmondása szerint már több, mint húsz éve gyűjti a játékokat, ezzel szemben Mark az utolsó húsz évet játékgyűjtéssel töltötte. A bő 40 évnyi tapasztalatból származott a bátorság egy angliai központú, főként az európaiaknak szánt játék minősítéssel foglalkozó vállalkozás megalapításához. Elég ennyi háttér? Egy fórumon valaki azt írta, én is több, mint húsz éve gyűjtöm a játékokat, na és... Ők honnan ismerhetik a prototípusokat, vagy az extrém ritka figurákat, mennyit láttak, láthattak életükben? Nem csak Star Wars-szal foglalkoznak, ezért sok egyéb területen is nagyon jártasnak kell lenniük! Nem ismerem személyesen az urakat. Szerintem nagyságrendekkel nagyobb az ő ismeretük az enyémnél, de azért khm... nem vagyok biztos, hogy ennyi mindenhez érthetnek professzionális szinten. Akkor miért is vennék meg az általuk minősített Vinyl Cape Jawa-t hatalmas összegekért?  Erre csak egy válasz lehetséges: mert bíznak bennük. Miért? Mert ismerik őket, akár személyesen is (ez főleg az angol gyűjtőkre lehet igaz), vagy mert eddig mindenki elégedett volt velük. Meg kell említenem, hogy az AFA munkatársainak kilétéről még ennyit sem tudni. Vannak olyan hírek, miszerint volt Kenner-es szakembereket foglalkoztatnak, illetve nagy amerikai gyűjtőket is. Mindkét kategóriára igaz, hogy  nagy tapasztalata lehet a ritkaságok terén, de akkor miért nem látom a neveket a hivatalos honlapon...

Miért válasszam őket? Európaiként, főleg angolként vonzó lehet a "közelség". Állításuk szerint tisztességes harmadik félként kívánják a játékainkat minősíteni. Ezzel nincs is gond, olyanról még nem olvastam, hogy valakit direkt átvertek volna, inkább az általuk született eredményekkel voltak elégedetlenek a tulajdonosok. Főleg a sajátos ritkasági rendszerrel, de ki tudhatja, hogy az ügyfelek hány százaléka elégedetlen. Különben is, kit ne zavarna ha a féltett drágaságát valami jöttment ánglius leminősíti? Ígérnek még babrálás és akár UV biztos akril tokokat a biztonságos és ízléses tároláshoz, ezzel kapcsolatban két érdekességet olvastam egy fórumban: Az egyik könnyen ellenőrizhető, ha egy pillantást vetünk a lenti képre - nem mindenkinek tetszik, hogy  egységesen Episode III-as ihletésű a háttérkép, stílustalanul  még a vintage figuráknál is.
 

A másik probléma már veszélyesebb. Állítólag minden különösebb erőfeszítés nélkül kinyitható az akril tok és minimális sérülés mellett vissza is zárható! Ezzel lehetővé válik a hivatalos álláspont szerint "tamper proof" azaz babrálás biztos tok tartalmának, például egy Vinyl Cape Jawa-nak hamisítványra cserélése. Az AFA tokjairól azon kevesek akik kinyitják azt írták, hogy csak sérülés mellett nyithatóak ki a szuper erős ragasztó miatt - egyébként nekik azért éri meg kinyitni, mert a jobb minősítés reményében újra "afáztatásra" küldik vissza a játékokat, különösen az érméket, mivel  a tapasztalatok szerint jelentős a szórás az eredmények között .

Mennyit kérnek az angol srácok? Nagyon egyszerű és közérthető táblázatban foglalták össze a szolgáltatási díjakat. Egy bontatlan figura minősítése 20 font, míg egy AT-AT-é 75 font. Jól látszik, hogy a tokozás költsége jelentős szerepet játszik az árak kialakításában.

Vannak sajátosságai az UKG minősítésnek? Igen, vannak. A  legszembetűnőbb és egyben a legvitathatóbb a ritkaság (rarity) csillagokkal történő osztályozása. Volt olyan fórumos hozzászólás, amelyikben egy ügyfelük leírta: megpróbálta leegyeztetni az UKG-vel, hogy ne minősítse az általa beküldött játék ritkaságát, de kérését kerek-perec elutasították. Azért fájó pont ez sokaknak, mert nem minden esetben érezhető az UKG döntéseiben a ráció. A rossz nyelvek szerint csak arra szolgál az egész csillagosdi, hogy sajátos ízt adjon, amivel az UKG megkülönböztethetővé válik az AFA-tól.

Kevésbé szembetűnő, de fontos különbség, hogy az osztályozás 100%-ról indul lefelé ötösével egészen a nulláig. Három kategóriába sorolják a minősítésre váró  játékokat: bontatlan figurák, bontott figurák, dobozos dolgok. Nagyon egyszerű kritériumok alapján döntenek a végleges pontszámról. Mivel vicces, a bontott figurákét itt közölöm: festés\fegyver (pl. hozzá van e ragasztva a buborékhoz, vagy nem) - igen, igen egy bontott figuránál hozták fel ezt a példát - ja és ennyi az összes kritérium.

Összegezve: a fizetős minősítési rendszerek a fizetőképeseknek valók, az sem árt, ha az embernek elég, hogy egy akril lapon keresztül bámulja a megszerzett darabot. Az UKG-nek bár megvannak a fent tárgyalt előnyei, az elismertsége valószínűleg jóval az AFA népszerűsége mögött lehet. Mindkét céget alaposan megrendítheti egy komolyabb botrány, a bizalom elvesztése azonban nem csak a cégre, hanem a gyűjteményekre is végzetes hatással lehet, kidobott pénzzé változtatva a minősítésre fordított összegeket. De, hogy a dolog jó oldalát is nézzük: ki máshoz fordulhatna az ember ha egy nagyon drága vagy nagyon ritka darabot kíván megvásárolni vagy eladni viszonylag minimális kockázat mellet? Jelenleg nincs jobb, hitelesebb alternatíva. Akinek meg nincs rá pénze (mondjuk jómagam), az úgysem vesz ilyen drága darabokat. 

Gyűjtőtársak III. - Két "trilogós" figura 660 forintért? Köszönöm nem kérem. :)

Mindig örülök, ha újabb gyűjtőtársak bukkannak fel a blogon. Külön öröm, hogy új társunk izgalmas részletekkel szolgált az "aranykor" budapesti vintage figura kínálatáról, beszerzési forrásairól kialakított sajnos még távolról sem teljes képhez. Kedves olvasók, Brányi Péteré a szó:

„Nemsokára lesz egy jó film a tévében. Nézd meg!” - figyelmeztetett egy iskolatársam elsős koromban. Jól tettem, hogy hallgattam rá. Az a „jó film” bizony, a „Csillagok háborúja” volt - az MTV-ben(!). Mai napig tartó rajongás vette kezdetét azon az estén, ami kis idő múlva „A jedi visszatér” megnézésével folytatódhatott a Bethlen moziban. Ugyan, kit érdekelt gyerekként, hogy egy teljes rész kimaradt, csak szóljanak a lézerfegyverek.

Ha jól emlékszem, a mozi mellett, a mai István utcában, volt egy kis trafik, ahol lehetett magyar figurákat kapni - manapság zöldségesnek álcázza magát. Azt konkrétan már nem tudom felidézni, hogy ebben a trafikban vettünk-e a "jó öreg" szétesős magyar utánzatokból, de az biztos, hogy a Fény utcai piacon, a Garay utcai szuvenírosnál és a városligeti bódéknál iszonyat mennyiséget vásároltunk belőlük.


Arra is teljesen biztosan emlékszem, hogy egy december 6-án, bátyámmal együtt megkaptuk életünk első Vintage figuráját, ami nem volt más, mint a "trilogós" "Han Solo in Hoth Battle Gear". Karácsonyig váratott magára a többi, de ekkor már kettőt kaptunk fejenként. Minket abszolút nem zavart, hogy a trilogós hátlapok buborékai alól ritka-ronda lények: "Gamorrean Guard", "Nikto", "Klaatu", "Squid Head" vicsorognak ránk, de anyánkat nyugtalanította és saját elmondása szerint az egész vásárlás alatt azon töprengett, hogy nem fogunk-e ezektől a rondaságoktól a kályha mögé bújni ijedtünkben, nem lenne-e helyesebb a boltban hagyni eme csúfságokat.

Szerencsére nem maradtak ott, és naná, hogy nem bújtunk el sehová, hanem reggeltől estig a „sarlakkos részt” játszottuk, hiszen most már Jabba-őreink is voltak hozzá. Itt jegyezném meg, hogy mivel az őrök ebben az epizódban elég sok sérülést szenvedtek el, mi sem kíméltük az őket megtestesítő figurákat. Ősi munka - kitűnő munka, ezek a figurák még mindent kibírtak: a Klaatu egyszer vagy húsz métert zuhant egy erkélyről, de semmi baja sem lett és a többiekkel együtt ma is ereje teljében ácsorog a polcon.

Szerencsére egyikünk születésnapja éppen februárra esik, így nem sokkal karácsony után már jöhetett is a következő adag. Az eddigi duplázás szép szokását megtartva négy-négy figura került a birtokunkba (egyikünk születésnapjára a másikunk is kikövetelte ugyanazt az ajándékot). A szülinapra többek között megérkezett a trilogós "Prune Face", "Lando Calrissiannal", illetve az "Imperial TIE Fighter" pilótával karöltve. Ezek a szépségek a csodálatos "Úttörő áruházból" jöttek, de sajnos egyre kevesebb követőjük akadt. Emlékeim szerint "Walrus Man", "Logray", "B-Wing Pilot", "8D8" került még hozzánk a későbbiekben, idővel azonban a forrás teljesen elapadt és világossá vált, hogy új lelőhelyeket kell (kellett volna) felfedezni a szüleinknek. Mi azért nem panaszkodtunk, játszottunk azzal, amink volt. (apám is mindig ezt javasolta, ha valamiért nyaggattam - a szerk.)

Ekkor történt valami nagyon különös. Talán az égiek is értesültek az "Úttörő áruház" fogyóban lévő "dzsedi" készletéről, mert óriási véletlenek folytán sikerült eljutnunk a vintage Kánaánba, a "jedibaba" gyűjtők Paradicsomába, a hatalmas kincseket rejtő Eldorádóba, magyarul egy olyan helyre, ahová a "jedi-figurára" sóvárgó gyerkőcök csak legszebb álmaikban juthattak el. Átlagos nap volt egy átlagos iskolában, amikor a tanár néni egyszer csak közölte, hogy mindenki vegye a kabátját, orvoshoz megyünk a Nyár utcába.

Hosszú, tömött sorokban mentünk a Dohány utcán a körútig és hogy-hogy nem, volt az utcában egy kis trafik, melynek apró kirakatában egy magyar "Wicket" árválkodott. Alig hogy hazaértem, már rágtam is az otthoniak fülét, hogy „… nem is tudtam, hogy ezt az ewokot itthon meg lehet venni, vegyük meg, mert ilyenem még nincs, stb. , stb.”. Nagymamám persze nem bírta sokáig megindító szavaimat, így nem sokkal később már vitt is minket a bátyámmal együtt Wicketre vadászni. Csak egy picinyke gond akadt: akkoriban pocsék helyismerettel rendelkeztem és mivel állandóan csak egy szőrös kis maci járt a fejemben, úgy elfelejtettem az utca nevét, mint a pinty.

Hosszadalmas, kétségbeesett keresgélés kezdődött a Rottenbiller, Dob, Wesselényi és a mai Király utca teljes hosszában, míg végül ezen utóbbi utcán végighaladva eljutottunk a Lövölde térig (és a sebek kezdenek felszakadni…). Az utca és a tér találkozásánál hirtelen diadalmasan megálltunk, ugyanis egy kirakatban megpillantottuk, az ártatlan szemekkel éppen ránk bámuló "Teebo"-t.


Kit érdekelt ebben a percben, hogy ez itt nem a kis trafik, kirakatában a magyar Wickettel. Hezitálás nélkül mentünk is befelé. Talán, megkísérelni is felesleges leírnom a látványt, ami ott fogadott, de azért meg kell próbálom, hogy a kedves olvasó is a lehető legteljesebben átélhesse a pompázatos élményt: A pult üvege alatt tucatjával foglaltak helyet a figurák. A pult mögötti részen értelemszerűen a helyiség fala lett volna látható, de nem volt az, mert ha minimum száz bontatlan Vintage figura nem lógott rajta, akkor egy sem. Mire az ember eljutott arra a gondolatra, hogy Luke - már meg is látta a falon Luke-ot, ha arra gondolt, hogy Leia hercegnő, már meg is látta a falon és a pult alatt minimum kétféle változatban (és ha arra gondolt volna, hogy "Leia in Slave Girl Outfit" - a szerk.). Mi persze ewokok-ra gondoltunk, ennek megfelelően három másodpercnyi nézelődés után "Chief Chirpa"-ból, "Wicket"-ből, "Teebo"-ból is észrevettünk egy-egy példányt.

Én nyomban lecsaptam álmaim "Wicketjére", míg bátyám egy "Chief Chirpát" választott. A fellegekben jártunk! Valószínűleg addigi rövid életünk legszebb másodpercei peregtek... De ahogy egy biztosnak tűnő győzelem a hosszabbításban kapott öngóllal elúszhat, úgy következett el gyermekkorunk legszörnyűbb pillanata (aztán "wickettelen" másodpercei, percei, órái, napjai). Bár a pult mögötti testes illető kérésünkre a pultra tette "Wicket"-et és a főnökét (mármint nem a saját főnökét persze, hanem az Ewok törzs főnökét), azonban ennél közelebb már nem kerültünk hozzájuk. Ami ezután következett, azt a gyenge idegrendszerűeknek nem ajánlom. Én is csak a párbeszédet idézném fel, azt, hogy milyen képet vágtunk szó le nem írhatja:

Nagymama - boldogan: „Ez a kettő lesz…”

Dagadt eladó - értetlenkedve: „Biztos csak ez a kettő?”

Nagymama - határozottan: „Igen.”

Dagadt eladó - flegmán: „330 forintok.”

Nagymama - rémülten: „Mármint a kettő?”

Dagadt eladó - mohón: „Nem, darabja.”

Nagymama - levegőért kapkodva: „660 két figuráért?”

Dagadt eladó - kárörömmel: „Így van.”

Nagymama - hősiesen: „Akkor köszönjük, nem kérjük…”

Ezzel ki is fordultunk a helyiségből, magunk mögött hagyva a figurák borította falat, pultot, kedvet, reményeket és a többit és a többit (no most megyek zokogok egy félórát a saját vállamon.).

Itt vagyok újra. Tehát ott hagytam abba, hogy a megszokott 99 forint helyett több, mint háromszorosát kérték volna el egy figuráért - kész rablásnak tűnt (igen, kész rablás, de ma már az ezerszeresét is kiadhatja rá a magunkfajta - a szerk.). Soha, még a bolt környékére sem mentünk az elkövetkező időkben, így ma sem tudok róla semmi további részletet, csak annyit, hogy a helyén már egy közért üzemel (pedig igazán érdekelne, hogy valaki járt-e az üzletben rajtunk kívül, és ha járt, mivel gyarapította innen a gyűjteményét).

Visszagondolva, ez a bolt nyilván csak nagyot akart kaszálni az akkoriban dúló Jedi őrületen, ez akár érthető is lenne, de szerintem enyhén túlzásba esett az árakat illetően és bennünk gyerekekben így egy világ omlott össze. Azért különösen is sajnálom, hogy nem válhatott a Lövölde tér zarándokhelyünkké, mert már akkoriban is erősen vonzódtam, a magyar termékekkel ellentétben, igen változatos eredeti hátlapokhoz. A későbbiekben sajnos már nem sűrűn volt szerencsém a Kenner cég eme, számomra legalábbis mindenképpen, sokat érő kartonjaihoz.

Telt-múlt az idő és a "Jedi-láz" kezdett alábbhagyni - legalábbis ami a játékboltokat illeti. Anyánk ugyan mindent megpróbált, fáradhatatlanul érdeklődött, de majdnem mindenütt a szerencsétlen sorsú "8D8"-at tolták elé, mondván „ez az egy van”. Na mindegy, a hatodik 99 forintos "8D8" megvásárlása után, végre kaptunk némi kárpótlást az élettől a Lövölde téri sokkért.

Ismét elérkezett a karácsony és a legnagyobb meglepetésünkre mit bontottunk ki? Trilogós "Leia Organa in Hoth Outfit" kétszer, plusz egy-egy trilogós "R5-D4", illetve "C-3PO with Removable Limbs" volt az ajándék. Ráadásként egy új lelőhely címe a Kálvin téren.

Nemsokára már mentünk is a kis bódéhoz, amelyben egy ifjú hölgy ücsörgött. Szakadt az eső, de mit érdekelt ez minket, átázásunkért kárpótolt a termés: trilogós "Yak Face", "dzsedis" "IG-88," "empájörös" "Imperial Commander" és "Lobot" volt a végeredmény. Ha jól emlékszem minden figura 120 forintba került. Sajnos a Kálvin téri pályafutásunk nem tartott sokáig. A készlet elfogyott, utánpótlásnak csak magyar jött, abból meg már tele volt a padlás (a törött karok és a lábak pedig egyenesen halmokban álltak). Kedvelt bódénkkal egyébként csúnyán elbánt a sors: a tér átépítése miatt egyszerűen ledózerolták (az "ifjú" hölgy azért remélem idejében kijutott - a szerk.).


Mikor már azon kezdtünk tépelődni, hogy nekünk soha nem lesz meg a hátlapokon felsorolt 77 (sőt a két pacával együtt 79 vagy akár az USA-ban megjelent 92, vagy...) figura, deus ex machina-ként ismét valami hihetetlen következett be. A híradó a Petőfi Csarnokban lévő bolhapiacról tudósított és hirtelen milyen képet vágtak be? Az árus asztalán ott állt vagy egy tucatnyi vintage figura. Szinte feldöntöttük a tévét, akkorát ugrottunk.

A hétvégén természetesen már troliztunk is a Városligetbe. Nem ragozom sokat: iszonyatosan megszedtük magunkat. Az otthoniak alig győzték pénzzel, de szerencsére a piacon a "100 -as darabja" szentírásnak számított (ó, bárcsak hatályba lépne ismét ez a szabály, no persze még az euro bevezetése előtt - a szerk.). Kucsmás „emberünk” lezseren az asztal alól pótolta vissza az eladott figurákat. Amikor visszanéztünk és láttuk, hogy újakat pakol ki, már mentünk is vissza hozzá egy újabb adagért.

Egy 18 év körüli fiú és az apja vagy 50 figurát tartott az asztalán, ám volt egy hatalmas zsákjuk is, tele további példányokkal és egy nagy rakás fegyverrel. Mókás visszagondolni, hogy mindig megfogadtuk a legközelebb fegyvert is viszünk, de végül állandóan elfelejtettük, holott az ingyen járt volna. Sajnos Jabbáról, akinek egy kerek ezres lett volna a vérdíja, még nekünk is le kellett mondanunk. Csodák-csodája, de szinte mindenkit sikerült anno begyűjtenünk. Akárhogy is, azt azért sajnáltam, hogy a gyönyörű hátlapokról le kellett mondanunk. Sőt, a kétharmadukról azt sem tudtam, hogyan nézhetnek ki. Ami hátlapunk volt, azt gondosan őriztük, bár néhányat azért sikerült randán elszakítani a kibontáskor és a trilogós Nikto kartonja egyszerűen köddé vált (jé, ez nálam is így történt - a szerk.).

A "Jedi-láz" lassan bennünk is kezdett halványulni, a tanulmányainkkal kellett törődnünk a "Lázadás" ügye helyett, így több évig tartó bolhapiaci látogatásaink megszakadtak. Néha-néha még kilátogattunk, de a figurák is kezdtek el-eltünedezni (azért az "uborkaszezonban" is voltak sikerek az "A-Wing Pilot", az "Imperial Dignitary" és "Anakin" ekkor került bezsákolásra az utolsó vintage sorozatból). Egyszer sikerült még egy "Kenobi" és egy "Biker Scout" hátlapot is venni kemény 20 forintért. Aztán jött a "G. I. Joe"-őrület és a többi világi hívság...

Hosszú évek teltek el, amikor nagyjából másfél éve, ismét kimerészkedtünk a bolhapiacra néhány olcsó könyv beszerzése céljából. A fedett rész sarkában hirtelen "jedi-hátlapok" rontottak ránk a semmiből. Annyi év után végre megtudhattam, hogy néz ki az "Imperial Dignitary", a "Rebel Commander", "Ackbar admirális", a "Rancor Keeper", vagy "Bib Fortuna" kartonja ( persze-persze már régen utánanézhettem volna az Interneten, vagy valahol másutt, de mint mondtam a láz teljességgel kialudt bennem, így eddig a "támadásig" eszembe se jutottak az ismeretlen hátlapok). Ez volt az a pillanat, amikor újra feléledt bennem valami.

A gépezet beindult. Szereztünk egy rakás hátlapot. Majd néhány hiányzó figurát is. Végül egyre nagyobb vágyat éreztem a bontatlan figurák magamévá tételére. Most ott tartok, hogy van 27 bontatlan darabom, de ez a szám a közeljövőben biztosan nőni fog. A vintage-eken kívül van pár "SAGA 2"-es és "OTC"-s termékem is, a szebbek közül. Plusz a "Vintage Style"-ok is feltétlenül begyűjtendők. Az örök kedvenc azért az eredeti Vintage maradt, közülük is főleg a trilogós változat - a fentiekben leírtakra visszatekintve talán nem kell magyaráznom, hogy miért."