A sötétben bujkálás egészen jó megoldásnak tűnhet elsőre, hiszen amit nem ér UV sugárzás, az nem is károsodhat. Azonban van egy kis bökkenő (ugye Porkins…). A probléma egyrészt az, hogy sötét dobozokba zárva a legtöbb gyűjtemény bemutathatatlanná, így élvezhetetlenné válik, ha meg mégis a vitrin mellett dönt az ember, akkor, mivel ablak a legtöbb modern lakásban van, a napsugárzás előbb-utóbb menthetetlenül eléri kedvenceinket, hacsak nincs egy eleve sötét helyiség, amit kimondottan a Star Wars figuráink igényes bemutatására szánunk, vagy nem gondoskodunk valami állandó sötétítési lehetőségről (pl. redőny, spaletta, függöny, stb.), de ez utóbbi mindig magában hordja a káros napsugarak beengedésének kockázatát, főleg ha a nappali időszakban a Star Wars figurákért kevésbé aggódó, nem vámpír családtagok is bejáratosak a szobába. Hát akkor mit tehetünk?
Kezdjük az elején. Honnan ered a plasztik elnevezés? A plasztik szó a műanyag „plasztikosz” vagyis „hajlékony, rugalmas” szóból eredeztethető. Léteznek természetes plasztikok is, ezek közül a legismertebbek a méhviasz, faggyú, borostyán, sellak és a cellulóz. A szintetikus plasztikok (egyszerűbben: műanyagok – hála édes anyanyelvünknek) már a XIX. században megjelentek kísérleti szinten, de az igazi áttörést az 1920-as évek és a PVC valamint a polisztirén elterjedése jelentette. A műanyagoknak két fajtáját különböztethetjük meg: a hőre keményedő (velük nem igazán találkozhatunk játékoknál) és a hőre lágyuló műanyagokat, nos a mai menün ők szerepelnek.
A hőre lágyuló műanyagokat gyártásuk során felhevítik, meglágyítják, nyomás alatt öntőformákban formára alakítják, majd kihűtik, hogy elnyerhessék „végleges” formájukat. Az idézőjel oka az, hogy ismételt hevítés után a hőre lágyuló műanyagok újra és újra újraformálhatók maradnak. Minőségileg nagy változatosságot mutatnak a rendelkezésre álló műanyagok. A kérdést leegyszerűsítve kijelenthetem, hogy a játékokhoz használt műanyagok a „közönséges” műanyagok közé tartoznak és a kategória alsó részét képviselik, míg a tervezőmérnöki vagy tudományos célból iparilag felhasznált műanyagok nagyon jó minőségűek és gyakran még a fémek helyettesítésére is alkalmasak. A valóságban nincs éles határvonal a műanyagok elterjedését, használatát illetően, inkább az ár – érték (használhatóság) arány a döntő tényező.
A vintage Star Wars figurák gyártása során többféle műanyag (szín, minőség, stb. szerint) is felhasználásra került, de az egyszerűség kedvéért két nagy csoportra bontanám le őket, az egyik a „buborék” anyaga lesz, a másik maga a figurához használt műanyag. Mindkettőre igaz, hogy károsítja az UV sugárzás, bár a figurákon ez a „sárgulás” leginkább a festetlen és fehér műanyagból készült részeken látszik meg.
A sárgult figurákon jól megfigyelhető a sugárzó forrás iránya.
Sajnos az UV sugárzáson kívül más tényezők is szerepet játszhatnak a műanyag degradálódásában, ilyen a levegő oxigénje, a túl magas vagy túl alacsony hőmérséklet, a ragasztáshoz használt anyag (főként a buboréknál) és még sok minden más a savaktól a zsírokon és olajokon át a penészgombákig.
Gondolom gyűjtőként senkinek sem jelent újdonságot, hogy a sárgult példányok jelentősen veszítenek értékükből, nem is beszélve a bosszúságról, amit egy féltve őrzött hibátlan példány elsárgult látványa okoz. A legtöbb gyűjtő egyetért abban, hogy a leggyakrabban a Power of the Force és a Return of the Jedi hátlapos figurák buborékai válnak áldozattá. A probléma a környezeti adottságokra vezethető vissza, ezeken belül nagyrészt két károsító forrásra: az UV sugárzásra és az oxidációra.
Az UV sugárzás molekuláris szinten átrendezi a kötéseket, így a szénatomok közötti kötések, melyek határozott szerkezetben kötik össze őket a szomszédos atomokkal eltorzulnak. Az elektronok ilyesfajta átrendeződése okozza a műanyag buborék azon elváltozást, amitől az UV fény elnyelő képessége eltolódik a látható fény állományába, amit mi a rettegett sárgulásként észlelünk.
A második probléma: az oxidáció, ez a folyamat vagy oxigén atomok megkötésével vagy hidrogén atomok elvesztésével jár a műanyagban. Az atomszerkezet megváltozása a műanyag gyengüléséhez és töréséhez vezet, ráadásul az oxidálódott részek elősegítik a további oxidációt, a hő, mint energiaforrás és a nedvesség felgyorsítják a folyamatot.
A polimerekhez adagolt adalékanyagok elvesztése lehet az oka a POTF és ROTJ figurák buborékainál tapasztalható sárgulásnak, mivel ez a probléma meglepő módon sokkal gyakoribb az esetükben, mint a korábbi kiadásoknál. Az adalékanyagokra azért volt szükség, hogy a műanyagok bizonyos tulajdonságait (átlátszóság, ridegség, alakíthatóság) a kívánt irányba befolyásolják. Ezek az adalékanyagok hajlamosak kiválni a műanyagokból, különösen, ha olyan oldószerek hatásainak vannak kitéve, mint például amilyent a problémás sorozatok esetén a buborék ragasztásához használt ragasztó tartalmaz. Ez jól alátámasztja azt a régi elképzelést, miszerint az olcsóbb (és adalék igényes) műanyagok könnyebben törnek.
Mi tehetünk a gyűjteményünk védelme érdekében? Az oxigénnek kitett műanyagok lassan, de biztosan felbomlanak (mint sok más szerves molekula oxigén dús környezetben). A legbiztonságosabb környezet egy teljesen sötét, száraz és közömbös (reakció képtelen) gázzal feltöltött tér lenne. Ez a gyakorlatban a gyűjtők nagy része számára kivitelezhetetlen. Helyette azonban rendelkezésre állnak átlátszó légmentesen zárható csomagolások: dobozok, tartók, hengerek, zacskók gyakran már UV szűrő képességgel is felruházva, amik az állandó alacsony páratartalmat is biztosítják (erre egyébként a páramegkötő vegyszerek is képesek egy ideig – azokról a kis tasakokról beszélek, amiket néha műszaki cikkek mellé csomagolva találhatunk, csak a rendszeres cseréről érdemes gondoskodni).
A vitrinben tartott gyűjteményeknél a fentieken kívül fontos felmérni az egyes UV források (ablak, szolárium cső, víztisztító berendezés, egyes modern izzók – tessék elolvasni a leírásukat) elhelyezkedését és arra kell törekedni, hogy a lehető legkisebb mennyiségű sugárzás érje a gyűjteményt. Figyelem, a modern izzók közül bizonyos típusok, szemben a hagyományos és már-már betiltott izzókkal, magas UV kibocsátással rendelkeznek. A mai világban kiváló átlátszósággal bíró UV szűrő fóliákat lehet kapni, amivel akár vitrinünket is beburkolhatjuk. A sárgaság gyógyításáról pedig jobb, ha leteszünk, ne higgyünk az interneten terjedő hipóban áztatós, felmelegítős rablómeséknek!
Bizony-bizony! Ez a műanyag sárgulás egy fene nagy probléma és átok a Vintage gyűjtők életében! :(
VálaszTörlés