Jelen sorozatban Brian Semmling diplomamunkáját fogom magyar nyelvre lefordítva közzétenni. A kiváló alapanyagért pár keresetlen szót írnék Brian-ről és a családi vállalkozásáról. Ő a Brian's Toys vezetője és gondolom egyben tulajdonosa is. A cég Star Wars és egyéb játékok egybesült államokbeli és nemzetközi kereskedésével foglalkozik, amint azt bizonyára sokan már tudjátok. Én azon kívül, hogy már rendeltem tőle, főleg az aktuális árak belövésére szoktam használni az oldalát, igaz nem a legolcsóbb, de legalább biztos forrás.
Tanulmány a Star Wars játékgyűjtés történetéről, okairól, hatásairól és trendjeiről
1. fejezet
Bevezetés az amerikai játékgyűjtés történetébe
Az egyiptomi és a görög sírokból, valamint a középkorból szintúgy, a mai napig is fennmaradtak játékok. Általánosan elfogadott, hogy játékok - amit gyermekek játszóeszközeként definiált a Webster's szótár - valamilyen formában minden ismertebb civilizációban léteztek. Habár, Louis Hertz: "A játékgyűjtő" című művében azon a véleményen van, hogy a tömeges értékesítés korát megelőzően készült játékok nem bizonyultak elég gyűjthetőnek. "Kicsi az érdeklődés a XIX. század előtti játékok gyűjtése iránt." Az amerikai játékgyűjtők szinte kizárólag az 1830 utáni játékok gyűjtésére fókuszáltak. Az 1920-30-as évekig nem vált közkeletű hobbivá a játékgyűjtés, ezt megelőzően a játékok gyűjtögetése kizárólag a megőrzés célját szolgálta. A gyarmati időkből származó és a "népművészeti" játékok bírtak a legnagyobb történelmi jelentőséggel, így a ők kerültek a legnagyobb valószínűséggel a gyűjteményekbe megőrzésre, mint történelmi ereklyék.
Az 1930-as évek játékgyűjtését főleg a játékvasutak és a perselyek uralták, köszönhetően azoknak a felnőtteknek akik gyermekként vasutakról álmodoztak, valamint az 1860-as évekből származó mechanikus játékperselyek után sóvárgó gyermeklelkű bankároknak. A második világháború idején a fémhiány miatt,sok felnőtt kényszerült előásni saját régi játékait a gyermekei számára. Hertz szerint: "A háború után számos új gyűjtő jelent meg, a saját régi játékaik ismételt felfedezésétől ösztönözve, vagy felismerve a játékgyűjtők egyre növekvő körének érdeklődését... A háború befejezését követően pár éven belül láthatóan jól megalapozott hobbivá vált a játékgyűjtés."
Miért gyűjtenek az emberek játékokat? Hertz-re hivatkozva: "Az elsődleges oka bármiféle gyűjtői tevékenységnek egyszerűen az, hogy a érdekli őket a tárgy, és úgy érzik, hogy örömet és felüdülést lelnek a kérdéses dologgal kapcsolatos szabadidős tevékenység folytatásában." A továbbiakban kijelenti: "A legfejlettebb és legeredményesebb formájában több, mint mutatós dolgok öncélú felhalmozása, a gyűjtemény tanulmányozása és minél alaposabb megismerése jelenti az igazi örömet. Hertz kutatásait a hatvanas években végezte, írása is ebből a korból származik, úttörőként szolgált a modern gyűjtők számára. Véleménye szerint a gyűjtésre érdemes játékok legalább pár évtizedesek kell, hogy legyenek. Idealistaként tekint az egyes gyűjtőkre, feltételezi, hogy mindenki arra törekszik, hogy az adott területen hozzájáruljon az ismeretanyag bővüléséhez. Más szavakkal a gyűjtők nem csupán gyűjtők, hanem kutatók is egyben. Ebben a korban úgy tűnik, hogy a játékgyűjtés még sokkal inkább leszűkült egy komoly gyűjtői körre, akik rengeteg időt, pénzt és fáradtságot tudtak a gyűjtői szenvedélyükre fordítani.
Manapság a játékgyűjtés könnyedebbé vált, és kevesebb elmélyülést igényel. Míg sok mai gyűjtő legalább annyira komolyan veszi a szenvedélyét, mint az '50-es évekbeli társai, mások már csupán a móka kedvéért szednek össze különféle dolgokat. A közvélemény is sokkal elfogadóbbá vált azok iránt, akik játékokat gyűjtenek. Ahelyett, hogy furcsának, vagy különcnek tekintenék a gyűjtőket, egyre inkább "trendinek" számít ez az elfoglaltság. Ahogy James Opie megállapítja az 1990-ben írt "A huszadik századi játékok gyűjtői kalauza" című könyvében: "Az 1950-es évek óta a játékok gyűjtése, a különcségből egyszerre csak divatossá vált, a mókus ösztön mindannyiunkban erős. A gyűjtés szórakoztató, akkor is ha a késztetés komoly akarati elhatározáson alapul, akkor is, ha alapos tanulmányok után egy koherens és teljes gyűjtemény áll össze, de még akkor is, ha csak szarka módjára ilyen-olyan érdekesnek tűnő dolgokat összehord az ember. Opie úgy véli, hogy a gyűjtés gyökerei a gyermekkorba nyúlnak vissza és az öröm érzetből táplálkoznak. Rámutat: habár a legtöbb gyűjtő nem befektetési céllal fog neki a gyűjtésnek, de az gyűjtemény árának várható emelkedése arra készteti őket, hogy pénzt fektessenek a gyűjtemény fejlesztésébe.
Hiszem, hogy mind Hertz, mind Opie egyaránt osztják azon véleményt, hogy a játékgyűjtés az általa okozott örömnek, élvezetnek, felüdülésnek és a stressz alól való felszabadításnak köszönheti létét. Bár Opie sokkal gondtalanabb, nosztalgikusabb állásponton van, míg Hertz inkább szakmai szemmel viszonyul a dolgokhoz. El kell ismerni, hogy a fentiek csupán két szakértő véleményét tükrözik, de a bizonyítékok egyértelműen arra utalnak, hogy a játékgyűjtés az 1960-as évektől drámai növekedésnek indult. Mivel sok gyűjtő nagyon komolyan veszi a tevékenységét, manapság már sokkal több információ áll rendelkezésre publikus formában. Sok technikai jellegű információ már napvilágra került. Egy mai gyűjtőnek nagyon sok munkát kell befektetni ahhoz, hogy újat tudjon mondani a közösségnek, hozzá tudjon tenni a kialakult tudáshalmazhoz. Az 1950-60-as években kevesebb gyűjtő volt, kevesebb kiadvánnyal és kevesebb szakértővel. Így egy tipikus mai gyűjtő egyre többet hagyatkozik a rendkívül specializálódott gyűjtői (kereskedő) magazinokra, web oldalakra, míg a korábbi gyűjtők csak saját tapasztalataikra és a hallomásokra hagyatkozhattak. A fent említett magazinok és web oldalak mára elképesztő mennyiségű tudást összegeztek a számtalan különböző gyűjtőtől. A továbbiakban áttekintjük néhány, a játékgyűjtéstől távolabb álló, tudós elme véleményét.
1993 folyamán Jerry Herron egy szociológiai dolgozatában "Homer Simpson szemei, avagy a késői nosztalgia kultúrája" címmel leírja az amerikaiak nosztalgiához fűződő érzéseit. Megosztja velünk Frederic Jameson gondolatait: "Az amerikaiak kizárva érzik magukat a történelemből, ezért nosztalgikusan viszonyulnak a jelen újonnan elérhetetlenné vált dolgaihoz." A gondolatmenetet folytatva megállapítja, hogy a modern társadalomban rengeteg olyan játékot értékesítenek, amely már valamiképp ismert a gyermekek (vagy felnőttek) előtt. Konkrétan: sokan hajlamosabbak valamilyen film, filmsorozat, képregény, egyéb nyalánkság alapján megjelentetett dolgokat vásárolni, mert ezekhez valami többlet kapcsolható. Nosztalgikus érzés kapcsolható a múló pillanat megörökítésének megkísérlésére vásárolt emléktárgyhoz is. Az emléktárgy lehetővé teszi, hogy a gyűjtő még közvetlenebbül részesévé váljon a filmnek, történetnek, sorozatnak, ami a vásárlást motiválta.
A gyűjtés nem csak az egyének számára bír jelentőséggel, hanem társadalmi szinten is fontos lehet, mivel hozzájárul a közös múlt egy darabkájának megőrzéséhez. Chandra Mukerji az "American Journal of Sociology" hasábjain az alábbi kijelentést teszi: "Az árucikkek gyűjtése bírhat a legjelentősebb következményekkel az anyagi kultúrára." Kifejti, hogy az összegyűjtött és gondosan megőrzött tárgyak érintetlenül rendelkezésre állnak majd a jövő generációi számára. Állítása szerint ezek a gyűjtői darabok hatással lesznek a jövő tervezőire és gondolkodóira, hiszen gyakran merítenek korábbi időszakokból azok az emberek, akik saját koruk dizájnjára, stílusára, fejlesztéseire döntő befolyással bírnak. A "gyűjtögetnivalók" megőrzik koruk esszenciáját és közvetítik ezt a kortárs formatervek világa számára.
Hertztől kezdve, Opien át, Herron-on és Mukerji-n keresztül számos különböző nézőpontot ismerhettünk meg a gyűjtésre vonatkozóan. A legtapasztaltabb játékgyűjtők azt állítják, hogy az emberek elsősorban az öröm kedvéért gyűjtenek - kapcsolatba hozva jelenlegi életüket a gyermekkoruk gondtalan világával, amiben még a játékok jelentették életük és kikapcsolódásuk középpontját. A szociológusok kulturális szempontból már egy átfogóbb kontextusba helyezik a kérdést, megkísérelve annak magyarázatát, hogy miért kell gyűjtenünk és ez a tevékenység hogyan befolyásolhatja az eljövendő generációkat.
A Star Wars játékok gyűjtése talán egyesítheti magában a fent ismertetett, különböző nézőpontokat, és akár még új gondolatokkal és egyedi érvekkel is szolgálhat azzal kapcsolatban, hogy mitől váltak ezek a játékok olyan sikeressé és időtállóvá. Tulajdonképpen miért is gyűjt valaki Star Wars játékokat? Miként változott a játékgyűjtés a Star Wars játékok első, 1977-es megjelenése óta? Mi különbözteti meg a Star Wars játékok gyűjtését a többi hasonló gyűjtögetéstől? A későbbiekben választ kapunk ezekre a kérdésekre.
Manapság a játékgyűjtés könnyedebbé vált, és kevesebb elmélyülést igényel. Míg sok mai gyűjtő legalább annyira komolyan veszi a szenvedélyét, mint az '50-es évekbeli társai, mások már csupán a móka kedvéért szednek össze különféle dolgokat. A közvélemény is sokkal elfogadóbbá vált azok iránt, akik játékokat gyűjtenek. Ahelyett, hogy furcsának, vagy különcnek tekintenék a gyűjtőket, egyre inkább "trendinek" számít ez az elfoglaltság. Ahogy James Opie megállapítja az 1990-ben írt "A huszadik századi játékok gyűjtői kalauza" című könyvében: "Az 1950-es évek óta a játékok gyűjtése, a különcségből egyszerre csak divatossá vált, a mókus ösztön mindannyiunkban erős. A gyűjtés szórakoztató, akkor is ha a késztetés komoly akarati elhatározáson alapul, akkor is, ha alapos tanulmányok után egy koherens és teljes gyűjtemény áll össze, de még akkor is, ha csak szarka módjára ilyen-olyan érdekesnek tűnő dolgokat összehord az ember. Opie úgy véli, hogy a gyűjtés gyökerei a gyermekkorba nyúlnak vissza és az öröm érzetből táplálkoznak. Rámutat: habár a legtöbb gyűjtő nem befektetési céllal fog neki a gyűjtésnek, de az gyűjtemény árának várható emelkedése arra készteti őket, hogy pénzt fektessenek a gyűjtemény fejlesztésébe.
Hiszem, hogy mind Hertz, mind Opie egyaránt osztják azon véleményt, hogy a játékgyűjtés az általa okozott örömnek, élvezetnek, felüdülésnek és a stressz alól való felszabadításnak köszönheti létét. Bár Opie sokkal gondtalanabb, nosztalgikusabb állásponton van, míg Hertz inkább szakmai szemmel viszonyul a dolgokhoz. El kell ismerni, hogy a fentiek csupán két szakértő véleményét tükrözik, de a bizonyítékok egyértelműen arra utalnak, hogy a játékgyűjtés az 1960-as évektől drámai növekedésnek indult. Mivel sok gyűjtő nagyon komolyan veszi a tevékenységét, manapság már sokkal több információ áll rendelkezésre publikus formában. Sok technikai jellegű információ már napvilágra került. Egy mai gyűjtőnek nagyon sok munkát kell befektetni ahhoz, hogy újat tudjon mondani a közösségnek, hozzá tudjon tenni a kialakult tudáshalmazhoz. Az 1950-60-as években kevesebb gyűjtő volt, kevesebb kiadvánnyal és kevesebb szakértővel. Így egy tipikus mai gyűjtő egyre többet hagyatkozik a rendkívül specializálódott gyűjtői (kereskedő) magazinokra, web oldalakra, míg a korábbi gyűjtők csak saját tapasztalataikra és a hallomásokra hagyatkozhattak. A fent említett magazinok és web oldalak mára elképesztő mennyiségű tudást összegeztek a számtalan különböző gyűjtőtől. A továbbiakban áttekintjük néhány, a játékgyűjtéstől távolabb álló, tudós elme véleményét.
1993 folyamán Jerry Herron egy szociológiai dolgozatában "Homer Simpson szemei, avagy a késői nosztalgia kultúrája" címmel leírja az amerikaiak nosztalgiához fűződő érzéseit. Megosztja velünk Frederic Jameson gondolatait: "Az amerikaiak kizárva érzik magukat a történelemből, ezért nosztalgikusan viszonyulnak a jelen újonnan elérhetetlenné vált dolgaihoz." A gondolatmenetet folytatva megállapítja, hogy a modern társadalomban rengeteg olyan játékot értékesítenek, amely már valamiképp ismert a gyermekek (vagy felnőttek) előtt. Konkrétan: sokan hajlamosabbak valamilyen film, filmsorozat, képregény, egyéb nyalánkság alapján megjelentetett dolgokat vásárolni, mert ezekhez valami többlet kapcsolható. Nosztalgikus érzés kapcsolható a múló pillanat megörökítésének megkísérlésére vásárolt emléktárgyhoz is. Az emléktárgy lehetővé teszi, hogy a gyűjtő még közvetlenebbül részesévé váljon a filmnek, történetnek, sorozatnak, ami a vásárlást motiválta.
A gyűjtés nem csak az egyének számára bír jelentőséggel, hanem társadalmi szinten is fontos lehet, mivel hozzájárul a közös múlt egy darabkájának megőrzéséhez. Chandra Mukerji az "American Journal of Sociology" hasábjain az alábbi kijelentést teszi: "Az árucikkek gyűjtése bírhat a legjelentősebb következményekkel az anyagi kultúrára." Kifejti, hogy az összegyűjtött és gondosan megőrzött tárgyak érintetlenül rendelkezésre állnak majd a jövő generációi számára. Állítása szerint ezek a gyűjtői darabok hatással lesznek a jövő tervezőire és gondolkodóira, hiszen gyakran merítenek korábbi időszakokból azok az emberek, akik saját koruk dizájnjára, stílusára, fejlesztéseire döntő befolyással bírnak. A "gyűjtögetnivalók" megőrzik koruk esszenciáját és közvetítik ezt a kortárs formatervek világa számára.
Hertztől kezdve, Opien át, Herron-on és Mukerji-n keresztül számos különböző nézőpontot ismerhettünk meg a gyűjtésre vonatkozóan. A legtapasztaltabb játékgyűjtők azt állítják, hogy az emberek elsősorban az öröm kedvéért gyűjtenek - kapcsolatba hozva jelenlegi életüket a gyermekkoruk gondtalan világával, amiben még a játékok jelentették életük és kikapcsolódásuk középpontját. A szociológusok kulturális szempontból már egy átfogóbb kontextusba helyezik a kérdést, megkísérelve annak magyarázatát, hogy miért kell gyűjtenünk és ez a tevékenység hogyan befolyásolhatja az eljövendő generációkat.
A Star Wars játékok gyűjtése talán egyesítheti magában a fent ismertetett, különböző nézőpontokat, és akár még új gondolatokkal és egyedi érvekkel is szolgálhat azzal kapcsolatban, hogy mitől váltak ezek a játékok olyan sikeressé és időtállóvá. Tulajdonképpen miért is gyűjt valaki Star Wars játékokat? Miként változott a játékgyűjtés a Star Wars játékok első, 1977-es megjelenése óta? Mi különbözteti meg a Star Wars játékok gyűjtését a többi hasonló gyűjtögetéstől? A későbbiekben választ kapunk ezekre a kérdésekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése