Pünkösd környékén még a blog is feltámad, legalábbis egy bejegyzés erejéig, ami Robi tollából származik. Hála érte! Halleluja! Azért majd én is igyekszem újra életet verni ebbe az átkozott teknőbe, akarom mondani szemétzúzóba...
Tősgyökeres újbudai lakosként minden gyerekkori emlékem a XI. kerülethez kötődik. Itt születtem a Tétényi úti kórházban, itt laktam szüleimmel Kelenföldön, majd Őrmezőn és itt élek a Kamaraerdőn. Óvodába és általános iskolába itt jártam a Neszmélyi úton. Ami még meghatározóbb élmény volt témánk szempontjából, itt láttam „A Filmet” (nagy betűvel, naná!) 6 évesen az Olimpia moziban, ahogy az egy 2009-es bejegyzésben már szerepelt (uram-atyám, de régen volt már – a szerk.). Hol is találkozhattam volna másutt a számunkra oly csodás varázzsal rendelkező "jedi bábukkal", mint itt a tizenegyben?
Tősgyökeres újbudai lakosként minden gyerekkori emlékem a XI. kerülethez kötődik. Itt születtem a Tétényi úti kórházban, itt laktam szüleimmel Kelenföldön, majd Őrmezőn és itt élek a Kamaraerdőn. Óvodába és általános iskolába itt jártam a Neszmélyi úton. Ami még meghatározóbb élmény volt témánk szempontjából, itt láttam „A Filmet” (nagy betűvel, naná!) 6 évesen az Olimpia moziban, ahogy az egy 2009-es bejegyzésben már szerepelt (uram-atyám, de régen volt már – a szerk.). Hol is találkozhattam volna másutt a számunkra oly csodás varázzsal rendelkező "jedi bábukkal", mint itt a tizenegyben?
Azt már nem tudom, hogy a családból ki vette észre elsőnek a zsúfolt kirakatban a Star Wars játékokat, de, hogy hol volt ez a hely, na arra, máig is nagyon emlékszem! Régi lakásunkhoz az Őrmezei lakótelepen a Vőfély és Kérő utca sarkán található "Kék trafik" volt a legközelebb. Gondolom nem nehéz rájönni, hogy a színe miatt neveztük el így. Volt még pár színe szerint nyilvántartott dolog Őrmezőn, például: "Melyik suliba jársz? A Fehérbe (Neszmélyi útra) vagy a Pirosba (Kérő utcába)?" - olyan volt számomra a piros suli, mintha egy másik bolygóról jönne az a gyerek, aki odajár, pedig légvonalba maximum 2-300 méter lehetett a két suli közti táv!
A sarok
Visszatérve a Kék trafikra, ami valójában egy 4 üzletből álló fém pavilon sor, igaz mára már csak nyomokban maradt meg eredeti kék színe, mivel átkenték fehérre, kivéve a tető részen, ahol már nehezen volt elérhető ecsettel, no ott még mindig az eredeti kék (lehet, hogy figurák is maradtak, valamelyik elérhetetlen sarokban? – a szerk). Az egyik üzlet virágos volt, a másik újságos, aztán fantáziadúsan még egy virágos következett, de most mi nem ezeket a droidokat keressük, így továbbmehetünk, a Kék trafikba, ahol összegyűlt az őrmező minden söpredéke Star Wars figurákra vadászni. Eeeeeeez az!
Kék trafik kicsit sápadtan
A választék sajnos nem volt fényes, de ami akadt, az mindig valami nagyon zoral volt! Ahogy már Arnold is rávilágított egy korábbi írásában, érdekes módon itt is a kirakat legfelső szegmensében voltak kirakva a játékok. Lehet, hogy a felnőttektől nagyobb fejmozdulatot sem igényelt szemrevételezésük, de a gyerekeknek egyenesen tornagyakorlatot kellet végezniük, hogy láthassanak valamit a kínálatból. Érdekes, akkoriban ez fel sem tűnt! Nem számított, hogy hányan látják, elvitték így is – úgy is! Na, szóval még egy Millennium Falcon-t is kiraktak a magasba! Nem tudom mennyiért volt, még a fateromat is megkérdeztem, de már egyikünk sem emlékszik az árára. Gondolom a fájdalmas kiadásokat gyorsan törölte az emlékeiből!
Szó, ami szó, a Falcon a testvérem születésnapja alkalmával landolt a lakásunkban! Ez engem nem zavart, sőt, hiszen én is ugyanúgy játszhattam vele. Visszagondolva a Falcon még nem tudott igazán nagy élményt okozni, mivel figuránk alig volt, és ami rendelkezésre állt, az köszönőviszonyban sem volt a Falcon eredeti legénységével. Lássuk be, ha ránézünk a vitrinben, esetleg polcokon pihenő, bontott jármű gyűjteményünkre, elég bánatosan mutatnak magukban a járgányok figurák nélkül…
A Falconon felül leginkább pár „Last 17-es” figurát köszönhettünk a Kék trafiknak: EV-9D9 (testvérem csak „cipőfejűnek” hívta) Yak Face („lópofájú” névvel illettük), Anakin Skywalker (alias „dártvéder szelleme”), bár nem mind innen származott az alábbi magyarosított figura nevekre emlékeszem még: Nien Nunb („sonkaszájú”), Weequay („húspofa”), Admiral Ackbar („papagáj fejű”, ha esetleg nem értenéd, hogy miért így neveztük,akkor vedd le a polcodról és tekerd a fejét el 180 fokban! Na mit látsz?), 8D8 („nyúlgerinc”, Kis Ádám barátunk volt a névadó, de mi inkább a „robotolvasztót” használtuk).
M ZS körtér - hűlt hely
A Móricz Zsigmond körtéren egykor három fa pavilon állt. Sajnos mára már nincsenek meg, de ha valaki még emlékszik, akkor amolyan méhkaptár formát alkotott a három összekapcsolódó bódé. Az egyik bódé hamburgeres volt, a másik itt is újságos, és ki hinné, hogy a harmadik pedig egy trafik! Az alap árukínálatot a szokásos szirszar képezte, mint általában minden más trafikban. Tapadókorongos pisztoly, fröccsöntött indián, gyerekkártya, de itt bőven akadt Jedi bábu is! Na ez a nem mindegy! Szülinap, névnap vagy egyéb ünnep nem jöhetett el úgy,hogy erre a szent helyre előtt ne zarándokoltunk volna el! Milyen jó, ha az embernek fiútestvére van és nincs nagy korkülönbség! Minden ünnep dupla öröm! Tesóm valamelyik ünnepére már ki is nézte jó előre az ajándékát, nem mást, mint a félelmetes Rancor szörnyet! Nagyon be voltunk sózva, de végül nem jött össze. Sajnos mire aktuális lett az ajándék, már valaki megvette,és nem volt másik helyette! Sajnos már csak egy „ewok catapult” árválkodott addigra, amit nagy duzzogva megvettünk, de részemről megint csak nem volt akkora élvezet, mivel egy árva ewokunk sem volt hozzá. A katapultot mi csak kődobálónak hívtuk, részemről talán, ha tízszer elsütöttem anno, biztos nem céloztam vele túl jól, mert hamar ráuntam (szerintem nem tudtad neki megbocsátani, hogy a Rancor helyett érkezett – a szerk.). A katapulton kívül volt szerencsém pár minirig-hez, de volt, például az MTV-7, amiről nem is akartam elhinni, hogy valóban köze van a Star Wars-hoz. A speeder bike sem volt az igazi felderítő motoros nélkül (felderítőt a Triálban lehetett kapni, legalábbis az unokatestvéremnek volt belőle és a figurái állami játékboltból származtak tudtommal, 90 vagy 99 forint volt az álomár, és a magyar gagyi felderítő is vödörszám állt a trafikokban, amiért most „ölni tudnának” egyesek (köztük én is), de magához a motorhoz nem volt élőben szerencsém, csak jóval később – a szerk.).
Felnőtt fejjel egy volt edzőtársammal nosztalgiázgattam, aki maga is régi kvarcjátékokat gyűjt, szóval át tudja érezni szenvedélyünk mélységeit, és mesélt pár érdekes dolgot. Mivel szintén XI. kerületi gyökerekkel bír, említette, hogy a Villányi út Móricz Zsigmond körtér felőli végén, a villamos megállóval szemben is volt egy trafik hatalmas figura készlettel. "Te ezt nem is tudtad?" - kérdezte a legnagyobb döbbenettel."Vazze nem." mondtam rá és már kezdte is ecsetelni, hogy legalább 3-4 sorban zsúfolódtak a figurák a kirakatban. Nyálcsorgatva álltak suli után hosszú percekig a kirakat előtt. Csak pár méterre volt a mi általunk ismert trafikos pavilonoktól, mégis teljesen kimaradt az életünkből! Pedig milyen élményekről írhatnék most… Ennek így kellett történnie ahhoz, hogy legyen még elérhetetlen, amiről álmodozhatunk, vadászhatunk és aminek örvendezhetünk!
Sajnos a régen készített képeimet már nem találtam meg, de ígérem készítek hamarosan újakat!
Robi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése